Nektek nincs elegetek a rászorultak megsegítéséből?

Olyan tévét nem nézek én sem, ahol ilyen megy, a Nemzeti Sportban meg nem láttam még ilyen cikket, vagy ha volt is, nem vettem észre.

Viszont személyesen nap mind nap lejmolnak, azokat meg elhajtom. Múltkor pár napja egy benzinkúton keveredett hozzám egy ilyen hogy adakozzak, pont akkor tankoltam tele a tankot(több mint 20000-ért tankoltam) aztán mondtam neki hogy pont most adakoztam az államnak ebből egy "tizest".

Nem értette a viccet, és amikor elküldöd melegebb éghajlatra minden vagy csak öltönyös úriember nem.

"sem tévét nem nézek, sem újságot,"

Jó tájékozott lehetsz.

Kérdező, tök igazad van. A rászorultaknak csak kevés százaléka olyan, aki a saját hibáján kívül került abba a helyzetbe. A többi mind ki tudott volna mászni a gödörből, de általában nem fogadják el a lehetőségeket. Tapasztalat, én is próbáltam már segíteni sok emberen, de műr felhagytam ezzel, mert hülyeség.

Én egyházi iskolába járok, már egy hónapja ezt tolják. Az adventi műsor után, még ott ülünk a tornateremben, és jönnek, hogy hozzuk már a ruhákat meg az ajándékokat, nézzünk magunkba, menjünk misére, jótékonykodjunk. Pedig nem a suli egyházisága miatt maradtunk ott, csak nincs más a környéken.

Én meg mondom, hogy a használt ruháimat anyukám mindig elviszi olyan családnak, akiket ismer, és tudja, hogy nagy szükségük van rá. Azért az osztályban összedobtunk pénzt, és vettünk pár dolgot, legalább a játékból meg a lisztből nem apuka fogja a hatodik felesét inni.

Teljesen megértelek, nagyon sokan magukat hozzák ilyen helyzetbe, tisztelet a kivételnek. De ha annyira akarnának, dolgozhatnának, nem létezik, hogy 5+ éve munkanélküliek mindenféle próbálkozás ellenére.

Énse nagyon nézek TV-t és újságot is nagyon ritkán, a neten átfutok pár hírportált és ennyi, vagy az a minimális amit elhadarnak a rádióban néha, több hírre nincs szükségem, még ígyis talákozok olyan dolgokkal amiből kösz de nem kérek.

Egyébként a kérdésre válaszolva, olyan helyen dolgozom, ahol a legtöbb ilyen "rászorult" megfordul és tény, hogy a legnagyobb része nem érdemel semmit, olyan dolgokat tudnék mesélni, amiről jobb nem is tudni egy átlag embernek. Viszont van egy réteg, akik megédemlik azt, hogy fogalalkozzunk velük, én ha tudnék segíteni rajtuk, személyesen tenném meg és nem alapítványokon meg stb. semmirekellő intézményeken keresztül.

Szerintem is egyre inkább rátelepednek a karácsonyra a kéregetők:

1. Soha nem hallott alapítványoknak kéregetnek (ráadásul egyesek elég agresszíven) forgalmas helyeken (pl. bevásárló központok, plázák bejáratánál). Amondó vagyok, hogy ezek jó része olyasmi mint a Balogh-féle Gyermekrák Alapítvány (ha az adományok 1%-a célba ér, akkor szerintem sokat mondok). És ha jól rémlik még tavaly is volt hasonló hír, hogy egy beteg gyereknek egy másik alapítvány 1,3 milliót gyűjtött (célzottan), amiből 100ezret utalt át, a többi 1,2 milkát magára költötte az alapítvány "működési költség" címén...

Ezért amondó vagyok, hogy ha bárki adakozni akar, akkor közvetlenül juttassa célba a segítséget, vagy pedig ha már alapítványnak ad, akkor olyannak adjon, mely közvetlenül foglalkozik a rászorulókkal. Például beteg gyerekek esetében a kórház/klinika alapítványa, melyet gyakran az adott osztályon dolgozók működtetnek.

2. Nem szoktam sűrűn tévét nézni, de a napokban kiakadtam az egyik riporton, ahol egy 6 gyerekes "anyukán" segítettek, aki már terhes volt a 7.-kel... Ha 6 purdét nem tud eltartani (igazság szerint egyet sem), akkor minek oda még egy??? Az ilyennek sterilizáló műtétet kellene adományozni...

bizony. nem halat kell adni nekik, hanem megtanítani őket halászni. ha folyton csak a segélyt, meg az ingyenkaját-ruhát kapják, akkor hol marad a motiváció, hogy megdolgozzanak érte?

az adományok helyett inkább arra kéne elkülöníteni forrásokat, hogy megtermelhessék maguknak az ételt, vagy legyen egy olyan munkahelyük, ahol emberhez méltó fizetést kapnak, és abból megveszik a szükséges dolgokat.

nem szoktam adakozni, mert tudom, h nem oda megy, ahova szánnám.

van pár ismerősöm akik nehezebb helyzetben vannak, nekik szívesen segítek (vásárolok kaját, tisztítószert, megunt, kinőtt ruháimat odaadom) ők nem azért szegények mert büdös nekik a munka, hanem mert devizahitelük van, és hiába keresnek pénzt, a csekkek és a törlesztő annyit elvisz, h alig marad a létfenntartásra.