Hogy lesz valaki rohadt önző, ha semmi oka nincs meg rá/senki nem adja alá a lovat?

Az illető egy magányos nyugdíjas asszony, együtt él lányával és családjával, van egy szeretője évek óta, aki a legjobb barátnője férje. Tehát ő jóformán mindenhol a második helyen áll (arról nem is beszélve, hogy a lelkiismeretével is el kell számolni valahogy).

Ennek ellenére, ha társaságban van (amit én látok belőle), úgy csinál, mintha ő lenne a világ közepe. Neki mindenki ugorjon, ha ő akar valamit azt rögtön csinálják meg neki, vérig sértődik, ha valami nem úgy van, ahogy elképzelte. Ha ő tahó és én ugyanabban a stílusban, csak megismétlem, amit ő mondott úgy megsértődik, mintha nem is ő kezdte volna. És ez a fura, hogy ahogy én sem, szerintem más sem adja alá a lovat. Ha követelőzik, lesz*rják, ha pofátlan azt is. Szóval akkor miért ilyen? Azt hinném, ha valaki elkényeztetett, önző, legalább egy helyen a világban, pl. otthon ugrálnak neki és azért szokta meg ezt a rangsort, de így hogy?