Hogyan legyek egész nap jókedvű? Mire gondoljak?

Próbáld ki, hogy megállsz, és semmit nem csinálsz, semmit nem gondolsz! Tudomásul veszed, hogy ott és akkor tényleg nincs semmi, és egy darabig csak létezz, semmi több! Eleinte kósza gondolatok adogatják egymásnak a kilincset, semmi baj ezzel, a gondolatok jönnek-mennek. Talán egész hamar elmúlik a gondolkodás kényszere, de ha nem, az se baj. Még a zsivaly mögött is ott a mozdulatlan csend.

Ha kipróbálod, és megérint az egyszerű "semmi van" mint alapállás, kísérletileg igazoltad magadnak, hogy "...és a derű az alapállapotunk". Egyfajta kíváncsi és bátor derű ez, ami mindig elégedett, mégis mindig akar valamit. Épp emiatt nehéz abbahagyni a gondolkodást: mindig akar valamit ez a mélyen lakó derű. A gyerekek még így élnek, ha hagyják nekik az okosok. Szerencsére nem veszítjük el sose, csak mást hiszünk valóságnak, valamiért a múltbeli élményeinkből összerakott valaminek képzeljük magunkat, pedig a valóság ez a felfedezni vágyó, derűs, kicsi ÉLŐ, a háttérben mozdulatlanul figyelő kondícionálatlan. A valódi én.

Önmagában persze semmi haszna ennek a fejtegetésnek. Vallatáskor derül ki, mennyire termékeny perspektivát jelent visszatérni ahhoz, ami tényleg biztosan maga az ember. Tehát nem múltbeli körülmények összjátéka, hanem az, ami bármilyen esetben ugyanilyen lenne benne: ő maga.

Lehetetlen úgy megfogalmazni, hogy kipróbálás nélkül mondjon bármit is. Érdemes elcsendesíteni az elmét egy időre és időnként újra. Érdemes megismerni ezt a minden mögött megbúvó forrást, minden élő kiindulási alapját, és megtudod, milyen viszonyban állnak egymással a derű és a gondolatok.

Szándékosan nem használom a jókedv szót. A lehető legtágabb értelemben vett derűs, konstruktív, örülő és mindenki örömét gazdagítani kívánó "valamit" találsz ott benn, a gondolataid, fogalmaid alkotta felszín alatt. Ott, ahol akkor is ugyanez lennél, ha nem létezne beszéd, ha bármi más törvényszerűségek alapján működne az univerzumod, ha akármi akárhogy lenne... Nehéz tagadni: alkotni születtünk mind, és rombolni ott legbelül senki nem szeret.