Miért mindig azok az emberek beszélnek legtöbbet az önfelfogadásról, önmagunk szépségéről fontosságáról, akiknél első ránézésre szembetűnik, hogy kisebbségi komplexusuk van?

Van az a mondás is, hogy azok az emberek a holt biztosabbak a saját igazukban, akik teljesen idióták, mert nincsenek olyan szellemi szinte, hogy a saját idiótaságukat felismerjék.

Abból a szempontból nem értek egyet a kérdéssel, attól hogy te rondának és rémesnek látod őket, még nem jelenti azt, hogy ők ne látnák tökéletesnek saját magukat. Kérdés az, hogy honnan tudod, hogy kisebbségi komplexusuk van? Épp a nagyon hiányos emberek azok, akiknek a legnehezebb megváltozniuk, ezért többnyire rá is lehetnek szorítkozva arra, hogy elfogadják magukat. Amiben nincs semmi rossz, legalábbis a te szemedben nem az önelfogadásuk a probléma, hanem maga a külsejük, amiért nem igazán tehetnek, hiába is szálka ez a szemedben.

Sok embernél tényleg beválik, hogy a feltűnőbb hibáival együtt örömteli életet képes élni, és stabilabb kapcsolataik vannak, miközben ezzel szemben sok olyan lány van, aki sokkal nagyobb adottságokkal önbizalom hiányos és folyton a hibáikról traktálnak. Én inkább ezt tapasztalom. Abszurdnak tekinthető valóban.

"csak még maguknak sem ismerik be" Szerintem attól, hogy te elégedetlen vagy velük, az nem jelenti azt, hogy ők is saját magukkal. Gondolj arra, hogy akinek annyira szűk az agya, hogy nem lát rá egy jobb életre, legalábbis biztosan el sem tudja képzelni azt, hogy mit kellene tennie egy jobb élet érdekében, az valahol tényleg elégedett az életével, azért mert egyszerűen nem lát a korlátain túlra, és itt nem csak életkorlátokról beszélek, hanem szellemi korlát. A te szellemi korlátod biztos sokkal tágabbra nyúlik, azért vagy elégedetlenebb hozzájuk, mint ők saját magukhoz!