Pszichopata vagyok?

Leírok valamit a feszültségről, érzésekről.

Minden élőlény a világon attól lesz élőlény, hogy erőt fejt ki a környezetére. Egy kő nem fejt ki semmit, csak van, arra hat a gravitáció, meg más külső erők, de pl egy növény mikor kicsírázik széttúrja maga fölött a földet ami nem kis erőbe kerül, és amikor kibújik nem hagyja abba, tovább folytatja a növekedést, mert ebben áll az ő erőkifejtése. Az állatok is növekednek egy ideig, de számukra az igazi erőkifejtés a mozgásban, táplálék megszerzésben, szaporodásban, egyebekben van. És ha megnézzük a természetet ott nincs olyan feszültség ami raktározva maradna, mert ösztönösen felélik azt, majd lehiggadnak, és végtére is ők igazán élnek, ami nem okoz számukra szenvedést, mondhatni elégedettek az élőlények a világban.

Az ember egy vicces dolog. Ugye az ember is egy élőlény és mint olyannak szintúgy van ereje, hogy az életben azt kifejtse, de lévén, hogy ember az ember nem pedig állat így már többet kell tennie mint az állatnak. Ugye bonyolult társadalmi életet él, meg kell felelni elvárásoknak, iskolába kell járni, erkölcsöt kell tanulnia. Az emberbe beoltják, hogy lévén, hogy ember sokat kell használnia az agyát, és tényleg az oktatási rendszer aztán nyomja neki egyfolytában. Megtanulja, hogy mi mi, vannak jó és rossz dolgok, valamit szabad valamit nem, és az egyfolytában pörgő agyban kialakul az egó, ami egy szűrő amin keresztül ítéli meg az ember a világot. Automatikussá válik a döntéshozatal a dolgok felé, és automatikusan alakulnak ki az érzelmek amik hol eluralkodnak az emberen, hol sikerül őket elfojtani, de attól még ott vannak. Az ember is mint más élőlény amikor találkozik egy akadállyal az életlében elkezd benne buzogni az erő ami arra szolgálna, hogy az akadályt legyűrje, de az emberben azonnal ott terem a tanult séma és az kiváltja a megszokott reakciót, pl a gyűlöletet. Na most kapaszkodj meg. Pedig alapjáraton az az erő amit gyűlöletnek érez az igazából szeretet, amikor tisztán érzi az ember, és az egóba való rögtönzött átirányítása teszi olyan kellemetlenné az érzést, mert így jelzi, hogy nem a megfelelő irányba halad, és onnan kiakar szabadulni, de az ember azt hiszi, hogy ez rossz, és menekülni akar az érzéstől, és magába fordul amivel tovább erősíti az egyébként az életét megkeserítő gondolatot, és így soha nem lesz vége, csak gyülemlik a feszültség. Az ember azt hiszi, hogy a fájdalmat ami a negatív emóció úgy kell megszüntetni mint pl a lábfájást. Szóval, hogy még egyszer nem tesszük ki annak ami fájdalmat okozott. Pedig a tudat szintjén ez nem így működik, mert a tudat nem a fizikai törvényeknek van alávetve. A tudat szintjén tovább kell menni ha meg akarod szüntetni a fájdalmat. Csak így működik ha belemész a félelmedbe, és ott az egóban élő hibás tudást felváltja a valóság igazsága, és az felszabadít, mert megsemmisül benned az ha találkozik az igazsággal. A két világ diszharmóniája kelti a rossz érzéseket. A saját belső világod, és a külső valóság. Ahol pedig összeér ott jót érzel, de az is lehet hibás tudáson alapuló, mert csak a kényelmet szolgálja ami erősíti a másik oldalt majd ha eljön annak az ideje. Mondjuk amikor az ember szerelmes akkor is az történik, hogy a saját belső világának társ ideálját a külső valóságban megvalósulni látja az ember, és így a két világ harmóniája kelti a jó érzést, és ahogyan kiderülnek dolgok a másikról amik nem felelnek meg nekem úgy halványodik az érzés, és oszlik széjjel. Így amikor a saját világom hibás tudása él bennem és az pl félelemmel tölt el amikor nem állok meg a félelmem tárgya előtt hanem tovább megyek és más van ott mint amit én hittem akkor megsemmisül a hibás tudásom és az éppen jelenlévő valóság tölti ki az elmémet, és akkor a félelem is megszűnik, és helyébe lép egy furcsán jóleső érzés. A meditáló emberek is erre gyúrnak, hogy a két világot szinkronba hozzák, mert az az állapot csodálatos, hiszen az élet alapérzését tapasztalják meg ami a szeretet. A szeretet az az erő belém áramlásának tiszta érzése. A szer maga az erő szava, és amikor az erő táplál akkor a szer-etet. A szer az 5. azaz az élet eleme, ami a szer-elem. Nem hiába, hogy oly csodás érzés. A félelem meg a többi csupán a jelzés, hogy a szeretet nem tud megvalósulni általad, mert rossz helyre juttatod az erőt, bele az elmébe, amivel fenntartod azt a gondolatot amitől félsz, és így a végtelenségig. Ördögi kör. Szerencse, hogy meghalhat az ember, mert azzal elvész az egó, és majd új testet kap a lélek/tudat, és talán egyszer megtanulja működtetni a szeretetet, ahogyan Jézus mondta feltétel nélkül, ami az elme szűrője nélküliséget jelentené.

Te egy nagyon jó helyzetben vagy igazából, mert vannak tisztán érezhető érzéseid, és ha megtanulod őket kontrollálni úgy képessé válhatsz, hogy meghaladd őket és csak a helyeset cselekedd tudatosan.

Némi gyakorlat. Nézzél otthon olyan dolgokat a neten amiket utálsz. Nézd és figyeld magadat, hogy mikor, hogyan alakulnak ki az érzéseid. Észreveszed, hogy a gyomortájékon fejtik ki hatásukat. A légzés ütemes lassú fenntartása segít majd az érzések megfékezésében. Nyugodtan be, és kicsit hosszabban nyugodtan lazán ki, és közben csak figyeld az érzést benned, és csak konstatáld, hogy most éppen gyűlöletet érzel, de ne spilázd túl, csak ennyit jegyezz meg, és figyeld magad tovább. Nem kell egyből leülni meditálni meg kutyafüle. Az érzelmeket kell tudni megzabolázni a nyugalom megtartásával. Ez nem érzelem mentesség, hanem az érzelmek tudatosítása, és azok meghaladása, az emberi élet megvalósításának céljáért. Mert érzelmeik vannak az állatoknak is, de azoknak nincs fölöttük kontrolljuk. Kiélik és mennek tovább. Az ember ha így tesz nem lesz jobb egy állatnál. A komolyság ebben áll. Nem abban, hogy valamit komolyan veszek máskor meg mást nem. Ez is csak hullámvasutazás.

Az ember test, lélek, szellem. A test az egó, a lélek a tudat, a szellem pedig az Isteni "rész". A szerelem szót ha nyelvtanilag/hangtanilag legálisan módosítjuk úgy megkapjuk a szellem szót. Amikor érkezik az emberbe az erő egyúttal érkezik a megoldás is a problémára, intuíció formájában, és az lesz a tökéletes megoldás, mert az Isteni "rész"-ből érkezik, de arra nem hallgat az ember mert hülyeség, meg túl egyszerű, vagy meg se hallja mert annyira pörög az agy. Mindenfelé keresik Istent, pedig ott van minden emberben, és csak az elme korlátozásai nélkül kéne minden embernek magába tekintenie, de az annyira egyszerű, hogy nem megy.

Szóval ha sikerül a nyugalom megtartása úgy rendkívül sok energiát megspórolsz, de a nyugalom nem a test nyugalma kell, hogy legyen ugye. A test nyugalma a kényelem, és ez a kényelem a tudatra vetítve szenvedés, mert a tudat az éberségben a "kényelmetlenségben" érzi jól magát, mert ugye nem a fizikai törvények szerint működik. Sokan összemossák az élvezetet a boldogsággal. Élvezni kényelmes dolog, mert jól ismert dolgokhoz tér vissza az elme, amikről azt tartja, hogy jó. A boldogság kényelmetlenség, mert az új dolgok integrálásából táplálkozik, de annak ellenáll az egó, így míg át nem léped a küszöböt ahonnan az ismeretlenség vár addig a félelem uralkodhat rajtad, de utána... Egy kicsit skizónak kell néha lenni, hogy magadra szólj, hogy csak azért is megteszel valamit, és már mész is, és csinálod.

El kell fogadni a valóságot ami kinn van nyugalommal, és így nem lesz érzelmi hullámvasutazás. Elfogadni a valóságot nem azt jelenti, hogy egyet is kell vele érteni. Elfogadni annyi, hogy beépítem a fejembe ami van, és ehhez kell hidegvér.

Az elfogadásról: Haverom megkínál valami finomsággal pl polippal. Elfogadom megeszem, de ha nem ízlik azaz nem értek vele egyet akkor magamtól nem fogok erőt fektetni abba, hogy én polipot egyek.

Bármi kérdé felmerült írj privátot. :]

Nekem annak idején a zene segített túllendülni, levezette a dühömet. Minden nap egy órán át üvöltött a szobámból a rockzene, kikiabáltam magamból mindent, aztán mire a szüleim hazaértek, már lehetett velem beszélni.

Utána meg egy nagyon jó barát kellett ahhoz, hogy képes legyek megint bízni az emberekben és megbízni az emberekben, alapvetően nem rosszindulatúnak értékelni őket. Szerintem ez kellene neked is. Tűzd ki a célt, hogy minél előbb leléphess a sulidból egy új helyre és keress barátokat, állj pozitívan az emberekhez :)