Miért jó az embereknek az, ha lekicsinylik önmagukat?
Az ausztriai énekes eurovíziós győzelme kapcsán számtalan vitát olvastam, melyben az egyik oldal meggyőzésének a fő vonulata: "ki vagyok én, hogy eldöntsem, mi a jó és mi a rossz?" vagy éppen: "milyen jogon akarja bárki eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz?".
Kissé régebben, de amúgy több ezer évig, létezett - és sok helyen ma is létezik - egy értékrend, itt Európában, ami alapján mindenki el tudta dönteni, mi a jó és mi a rossz.
Vagy legalább belül tudta, ha nem is tette.
Most jöttek valahonnan ezek a vélemények, amelyek nem tűrik, hogy bárki különb legyen, ezalatt pedig nem azt a magától értetődő dolgot értik, hogy mindenkinek pl: ugyanolyan egészségügyi szolgáltatás jár vagy ugyanolyan pártatlan elbírálásban kell hogy részesüljön a munkahelyen, függetlenül attól, hogy kicsoda.
Arra gondolnak, hogy senki nem különb a másiknál, semmilyen értelemben.
De vajon, mennyire kivitelezhető ez, anélkül, hogy egyesek érdekei előbb vagy utóbb ne sérülnének?
És miért lett ma divat a tekintélyt, a tudást, a valós tehetséget nem elismerni, hanem belenyomni az arcába, hogy "ki vagy te, hogy eldöntöd" - muszáj ezt csinálni?
Továbbmegyek, régen egyértelmű volt, ki a tehetség, az, aki valami olyat tud, amit a többség nem, létrehoz, alkot valamit, amit a legtöbben nem tudnának.
Miért kérdőjelezik ezt is?
Mitől jobb azoknak, akik lekicsinylik önmagukat, miszerint "ki vagyok én hogy eldöntsem = képtelen vagyok eldönteni = nem vagyok elég ahhoz, hogy eldöntsem" - miért kellene meghúznia magát annak, aki tud véleményt formálni értékelhetően? Nem feltétlenül a másik szempontjából megfelelő véleményt, de véleményt, amivel lehet vitatkozni.
Csak értelmes, nem bunkón reagáló, vitatkozó kommenteket várok.
válasza:Te a kérdésedben egyértelműen a keresztény értékrend szerinti ítéletalkotást tartod elfogadhatónak. Mások viszont más értékrend szerint gondolkodnak, mást tartanak elfogadhatónak, máshol húzódik az a határ, ahol számukra az "elfogadhatatlan" kezdődik.
A társadalmat pedig pont az ilyen véleménykülönbségek viszik előre. Unalmas lenne a világ, ha mindenki uniformizáltan egyetlen eszmében/értékrendben hinne.
válasza:A jó-rossz fogalompáros itt erkölcsi vagy minőségi értelemben szerepel?
Egyébként sajnos én inkább a fordítottját tapasztalom, nagyon sok hangos ember inkább tényként és általános, örökérvényű kinyilatkoztatásként tekint saját, gyakran teljesen megalapozatlan véleményére.
válasza:"Továbbmegyek, régen egyértelmű volt, ki a tehetség, az, aki valami olyat tud, amit a többség nem, létrehoz, alkot valamit, amit a legtöbben nem tudnának. "
Nem, ez sosem volt egyértelmű, legalábbis a művészetek területén nem. A múltban azért tűnik egyértelműnek, mert a jelenre kialakult egy uralkodó verzió, pl. hogy Petőfi Sándor jó költő volt, Jókai Mór jó író volt, de a saját korukban ugyanúgy megosztották a közvéleményt, mint a mai művészek.
A régen-ma összevetések általában mindig amiatt tévednek, mert a múltra a jelenben a múltról kialakult képet vetítjük.
Mellesleg már Szókratész is arról beszélt, hogy a bölcs ember nehezebben ítéli meg a dolgokat.
válasza:Egyébként a jogfilozófia többé-kevésbé ezzel foglalkozik. A társadalmi egyetértésen alapuló "bűnöket" emelik be a törvényhozáson keresztül a jogrendszerbe.
Pl általánosan elítélendő tett a szándékos emberölés, ezért a törvény szankcionálja is. De sok helyen már kulturális "finomítások" vannak, pl. némely jogrendben (és kultúrkörben) a homoszexualitás, házasságtörés büntetendő, míg pl. a kontinentális és angolszász jogban nem.
Vagy kirívó példa az arab jogrendszer némely országában az, hogy a nemi erőszak áldozatát (!!) bünteti a helyi jogrendszer. Nem akarok hülyeséget mondani, de talán Iránban.
#1: Köszönöm a válaszodat.
Mire alapozod, hogy a keresztény értékrend nyilvánul meg az írásomból? Hol találtál benne erre bizonyítékot?
A másik, hogy mitől lesz keresztény a keresztény értékrend?
A véleménykülönbségek lét szerintem is jó dolog, ezért vagyunk mi most itt. :)
Örülnék, ha írnál.
Életunt Cápa:A jó-rossz fogalompáros itt erkölcsi vagy minőségi értelemben szerepel?
Mindkettő. Nem feltétlenül ugyanazokkal a árnyalatokkal.
#3: Ha nem volt egyértelmű, akkor kérlek, fejtsd ki, te mit gondolsz erről.
A tehetség, a példaképként állítás esszenciája, és ha valaki semmi olyat nem tud mutatni, amit a legtöbben ne tudnának, ugyan mitől kellene példaként állítani.
Nem olyan értelemben voltak megosztóak a hozott példáid, mint a mai megosztottságot generáló elemek a médiában.
Ha esetleg tudsz valami hiteles forrást ajánlani, linkelni, elolvasnám, mert eddig még nem hallottam róla.
Az, hogy a bölcs ember nehezebben ítéli meg a dolgokat, azért van, mert elég jóeszű, és elég széles műveltségű, széleskörűen tájékozott ahhoz, hogy lássa, nem fekete-fehér egy probléma.
Azonban a "ki vagyok én hogy megítéljem" merően más forrásból táplálkozik.
#4:
Örülök, hogy a jogot hoztad példának, a társadalmi közmegegyezés teszi lehetővé, hogy jogállamban élünk.
A jó és a rossz szabályainak lefektetése.
A természetjogi iskolák eléggé élen járnak az indoklásban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!