A férfiak miért képesek sokkal könnyebben megnyugtatni?

Ezt más kiskoromban is így volt. Ha nagyon izgultam valami miatt, vagy féltem, akkor mindig aput kérdeztem, meg hogy 'ugye minden jó lesz?'. Ezt anyu hiába mondta el, az nem jelentett túl sokat, ha apu mondta, akkor viszont mindig megnyugodtam. Pedig mindkét szülőmet szerettem, szóval nem gondolom, hogy ezen múlt volna..

Most is így vagyok vele. Hiába próbálja a legjobb barátnőm elmondani, hogy tuti, hogy nem lesz probléma, ha egy haverom mondja, akkor sokkal jobban elhiszem, hiába áll a barátnőm közelebb hozzám. Nem az, hogy neki nem hiszek, egyszerűen a haveromtól valahogy megnyugtatóbb..

Vagy például volt, hogy nagyon rosszul voltam, zokogtam, mert nagyon fájt minden mozdulat, de ugye azzal csak többet ártottam, és habár egyik embert se szeretem jobban a másiknál, míg a nő hiába próbálkozott, addig a férfi elég hamar megnyugtatott, és ott volt velem egy darabig, és sokkal könnyebben jobban lettem (persze nem teljesen).

Volt, hogy elég szörnyű dolog történt, sírtam, és a férfinak sokkal jobban elhittem, hogy minden rendbe fog jönni. Valahogy hitelesebb volt..

Szerintetek ez miért van? Egyáltalán normális ez? Komolyan érdekel, szóval ne olyanokat, hogy mert a a 'férfiak jobbak és kész'.

17/L