Miért élnek az emberek ennyire minta alapján?

Az ötletek megvalósításához hogy érjen is valamit, pénz kell, gondolata lehet bárkinek, csak sokan nem tudják kihasználni.

Egy átlag ember aki Ma aki ledolgozza a hónapot, és megkapja a bérét, az minek merjen nagyravágyó lenni?

Én sem ábrándozok olyanokról hogy Floridában élek majd 2 gyerekkel, szép házban, egyszerűen azért mert nem tehetem meg soha.

Viszont vannak ilyenek akik sikeresen kiváltak az átlag társadalmi eszmék alól, és ma már a felső tízezer tagja.

Pl?

Mert a te kérdésed is egy sablon bölcsész kérdés.

Egyébként a 6.-nak van igaza.

Nekem elég sablonmunkám van, de szeretem.

Másrészt délután 4-kor lerakom a lantot és a szabadidőmben nem foglalkozok vele.

Ennyi.

Ez így nagyon általános. Közhelyek közt vannak olyanok, amik igazak, viszont vannak olyanok is, amik teljesen haszontalanok.

A "menő" kifejezés szerintem elég tág fogalom. Kinek mi a menő. Sok fiatalnál pl. csak a külsőségek, meg hogy milyen értékű tárgyakkal veszik körül magukat. Nekem ez a menőségnek nem alapfeltétele és nagyobb hangsúlyt fektetek a lelki dolgokra.

A felnőttek és fiatalok bizonyos részére igaz az, hogy a könnyebb utat választják, ezen azt értem, hogy pl. a munkában, vagy akármiféle előrejutásban csak takaréklángon égnek, úgy csinálják a dolgaikat, ahogy a szüleiktől vagy a környezetüktől látták. Ezáltal van, aki lekorlátozza saját magát ezek a dolgok által és fél kilépni a komfortzónájából. Fél belekezdeni új dolgokba, ennek több oka is lehet, pl. hogy önbizalomhiányos ("nekem ez úgysem sikerül"), lusta (nem tudja, hogy és hol kezdje el és nem tesz semmit az előremozdulás érdekében), vagy csak simán attól fél, hogy elbukik.

Aki kitör a szürkeségből, annál a legtöbbször nem lesz megállás és hajtja a céljait folyamatosan. Persze ezekért sokmindent kell tenni és kitartás szükséges hozzá. Ez már nem olyan, hogy bemegyek egy munkahelyre, dolgozok, ahogy eddig, és kapom a pénzt, ahogy eddig. Ez a kényelmesebb út. Nagyobb felelősség, amikor valaki a saját céljaiért küzd, és ez a nehezebb út.

Aki közhelyekben gondolkodik, nyilván egyszerűen buta. Örülj, hogy te nem vagy az, és tűrd el őket.

Menőség: én is valahol ebben a korban vagyok, de én a menőségeket inkább 'gáz'-nak érzem, szóval erről meg pont ennyit.

Sablon: miért, van lehetőséged változtatni? A szabadidődön még csak-csak, de munkán, iskolán nehezen.

mert az emberek egyszerűek és gyengék, a társasági ösztöneikre hallgatnak a túlélés érdekében, ezzel feladva az önmegvalósítást(önazonosságot).

ráadásul fantáziátlanok és passzívak is.

ha téged arra neveltek gyerekkorodban, hogy mindenki egyéniség, bármi lehet belőled, ezt el kell felejteni. a valóság az, hogy csak a környezet változott meg, de ugyanazok a farkastörvények közt élő társas állítok vagyunk, mint évmilliókkal ezelőtt. az, hogy valaki kreatív legyen, vagy kiemelkedő, ritka. az emberiség nem lép előre, csupán pár gondolkodó húzza a tömeg egy részét előre.

bár tény, hogy valamennyi erőforrás kell az egyéniséghez, kreativitáshoz, de ez nem csak pénz lehet. viszont az emberek többségének ötleteik sincsenek, mert az életviteli szintje is nagyon alacsony. ezt az bizonyítja, hogy hiába jómódú valaki, attól még ugyanolyan önző, együgyű, fantáziátlan ember marad.

nem kell foglalkoznod a többséggel, keress olyan embereket, akik közt jól érzed magad. keresheted őket művészek, tudósok közt, ha kreativitásra vágysz.