Aki nem használ smiley-kat, az unalmas?

Valószínűsítem, hogy kegyed nem szokott intereneten sokat kommunikálni.

Hogy ez jó vagy sem nem az én dolgom. A Mai Y és Z-generáció már teljesen magáéve tette ezeket a jeleket. Példával megmutatom miért:

Hu: Akkor holnap?

Ca: Bocs, nem érek rá :/

Hu: Hogyhogy?

Ca: Andor Pesten, lesz és... Tényleg bocsi ^_^"

Hu: :D Megértelek. Rég találkoztatok már, nem igaz? ;)

Ca: :) Igen. Rám is fér már egy barát.

Hu: <3 Cupp cupp

Ca: << Menj a...

Vagy:

Hu: Akkor holnap?

Ca: Bocsi, de nem érek rá. *zavartan és idegesen néz rá*

Hu: Hogyhogy?

Ca: Andor Pesten lesz, és... *hosszú szünetet tart* Tényleg bocsi. *zavart, ideges mosollyal figyel*

Hu: *felnevet* Megértelek. Rég találkoztatok már, nem igaz? *kacsint rá, miközben sejtelmesen mosolyog*

Ca: *zavart, kedves mosoly* Igen. Rám is fér már egy barát.

Hu: *szívcskét formál a kezéből, és úgy tesz, mint aki csókolódzik*

Ca: *mogorván ránéz* Menj a....

Ön szerint melyiket gyorsabb leírni?

Régebben én sem használtam hangulatjeleket, de mindig félreértettek. Ezért el kezdtem felhasználni őket. Rólam állítólag még élőben is nehéz eldönteni, hogy viccelődök, cukkolok valakit vagy komolyan gondolom. Hát még írásban. A is segít pótolni sok esetben. Lágyítja a mondat jelentését vagy tovább fokozza. Ha a barátomra csúnyát mondok, mert csúfolódott, és odanyomok egy hangulatjelet, akkor tudja, hogy nem sértett meg.

Ennyi.