Hogyan éli meg a hétköznapokat olyan ember aki fiatalon nem élte ki magát?

Ezt fejtsd ki előző kérlek.

Mit éltél meg, és mi hiányzik, fáj most? Miért rosszabb?

Segítek. Ha valaki kiéli magát, akkor általában élvezetes dolgok történnek vele. Futó kalandok, aztán szerelmek, bulik, kalandok, gondtalan élet. Ennek nyilván egyszer vége szakad valamilyen módon. Aztán mondjuk egy gyárban kell robotolnod, és egyik napról a másikra élsz. Ilyenkor borzasztóan hiányozhat, hogy régen milyen jó volt.

Ha meg egész életben poshadtál csak otthon, akkor is sz..r rosszul élni, de akkor nem hiányzik a kánaáni élet, hiszen nem is tudod milyen az.

De nem jó mindig a csúcsra gondolni. Általában mindenkinek van olyan, hogy éppen nagyon jó az élete, és jól érzi magát. Ez nincs mindig így, és ha mindig a csúcsra gondolunk, arra vágyakozunk, akkor nem tudjuk értékelni, ami éppen van.

Szerintem ne azonosítsuk a "jól érzem magam az életemben" érzést a kiéléssel. A kiélés szerintem egy egyszeri, átmeneti állapot. Habzsolod az életet. Aztán egy idő után megunod. De most nem azt mondom, hogy nekem például ilyenre szükségem lenne. Csupán nekem ez a szó ezt jelenti.

Az "élvezetes fiatalkor", "bárcsak fiatal lehetnék újra" kifejezések már mást sugallnak.

A kiélés nekem az élvezetek nagy kanállal való fogyasztását jelenti. Pár éves intervallumot foglal magába.

Amúgy ha valakinek ilyenre szüksége van, és nem csinálta meg valami miatt fiatalkorában, akkor annál jön elő a kapuzárási pánik. Tudatosul benne, hogy vagy most, vagy soha. Ilyenkor elhagyja a családját, lelép valami fiatal nő/pasival. Új házat vesznek, új életbe csöppen, úszik a boldogságában. Aztán 4-5 év múlva rájön, hogy akkor ebből ennyi most elég, kérné vissza a családját, és a békés, nyugodt életet. Néha késő már. Ilyenkor tönkrevágja magát lelkileg, tehát a kérdésre válaszolva így éli meg ezt egy olyan ember, aki nem élte ki magát fiatalon ÉS(!!) szüksége lett volna rá.

Van akinek nincs szüksége rá, az is éli az életét, ahogy tudja/akarja.

tehát 2014ben ott tartunk, hogy akinek nincs kapuzárási pánikja, az nem is egészséges ember.

már csak idő kérdése, hogy az antialkoholizmus meg a monogámia személyiségzavar legyen a pszichiátriakönyvekben.