Miért hazudnak az emberek?

igen, ebben is van valami amit te írsz kiadsam.

Sokan már annyira belegabalyodnak a saját hazugságuk által szült világba, hogy képtelenek lassan igazat mondani.

Velem is volt így, sajnos nem vagyok rá büszke. Én pl anyámnak kamuztam össze mindent még gyerekként. Hogyha rossz jegyet vittem haza, ha valamti rosszul csináltam kaptam rendesen tőle fizikálisan. Így aztán hogy elkerüljm azt hogy megverjen, kamuztam neki mindent össze-vissza.

Szerencsére már nem lakok vele így 20 éves létemre, és már sikerült ebből úgymond "kinőnöm" és belátnom, hogy ez a továbbiakban nem lesz jó.

Viszont az tény, hogyha a vered a gyereked csak hazudni tanítod.

Ez nehéz ügy. A kisebb fajta füllentések, udvarias hazugságok (de jól nézel ki) egyfajta rugalmasságot adnak a társadalombab való létezéshez.

Ugyanakkor az emberek borzasztó rosszul viselik az igazságot, de néha még azt is, ha valaki mást gondol egy dologról mint ők.

Szerintem vidéken valamennyivel őszintébbek az emberek, de lehet hogy tévedek ebben.

Ha saját magadat véded úgy, hogy közben másnak nem ártasz, akkor még valamennyire rendben van (pl. nem rúgtam be tegnap). Ha már a más kárán véded magad, az már elítélendő (nem én törtem ki az ablakot (akkor nyilván valaki más, lesz bűnös helyetted)).

A pénzéhségből, vagy rosszindulatból elkövetett hazudozások már tényleg gusztustalanok.

De minden hazugságból előbb-utóbb buktavári lesz. Ha elfogadják, hogy rosszat tettél, és segítenek, vagy nem büntetnek jelentősen, akkor meg igenis illik igazat mondani. Például az én gimis osztályfőnököm mindig megvédett minket, ha valami zűr volt, viszont cserébe elvárta, hogy igazat mondjunk, és soha ne ferdítsük el az igazságot.

Nem éri meg hazudni hosszútávon, és mindenkinek jó, ha tudja az igazságot (szintén hosszútávon jó).

Igazából azért hazudunk, hogy megkönnyítsük az életünket rövidtávon. Nem akarunk azonnali konfliktusokat, de ezért cserébe később úgyis előjönnek a dolgok, és még nagyobb gondok lehetnek belőle.