Csak én nem tudom szórakozásként felfogni azt, amit kényszerítenek? Kinövöm?

Íram sok mindent aztán véletlenül kijelöltem és kitöröltem, csak én lehet ekkora b@lf@.sz :D

A lényeg, hogy egyetértek veled.

Ez elég sokszor előfordult velem.Néha magamban látom a hibát, de leginkább magát a szórakozásként félreértelmezett dolgot tartom a felelősnek.

Ennek ellenére néha muszáj tettetnem, hogy én is jól szórakozom.Valamikor megkedvelem, de van, amikor nem változik a véleményem, mert egyszerűen olyan dolgot csinálok, ami számomra élvezhetetlen.Ilyenkor pedig ragaszkodok hozzá, hogy ebből inkább nem kérek.

Én se tudtam, ki is maradtam minden programból (utólagosan nem bántam meg).

Kezdtük a nyári kötelező olvasmányokkal... Kinek van kedve nyáron melegben unalmas könyvet olvasni és rövidített tartalmat írni a fejezetekről, amikben semmi sem történt?!

Jöttek a kötelező beöltözős programok, farsang, osztályprodukció, stb. -> égesd magad az egész iskola előtt.

majd év vége fele az osztálykirándulás..-> összezárva 5*24 órára olyanokkal, akikkel előtte napi 8-9 órát is együtt töltöttél.

Persze suli véget ért majd jött a melóhely, ahol csak a sokadik nekifutásra sikerült jót találni. Mert ugye a cég az első, persze ha véletlenül lebetegedek, akkor az én k*r*va anyámat.

Most szerencsére olyan helyeken dolgozom, ahol a pénz másodlagos, mivel szeretem azt amit csinálom, nincs cseszegetés, nincs norma, nincs időkeret, ha túlóra van akkor fizetik.

Na persze itt se veszek részt a céges "szeressük egymást gyerekek" rendezvényes főzöcskézéseken. De itt legalább megmondható, hogy én dolgozni járok be, és nem magánéletemet ott élni.