Ti hogy kezelitek a folyton panaszkodós embereket? Akik mindig mindenre rákontráznak?

Van olyan ismerősöm, akivel amúgy üzleti kapcsolatban vagyok, hogy ahányszor megyek, mindig elsőként arról beszél, hogy most front van, most fáj a feje stb. Vagy felhív és kérdezi, hogy mikor megyek, mondom, hogy mindjárt, csak most ebédelek. Erre megemlíti, hogy Ő még most akar enni, meg a Jóska még nem is ebédelt stb. Most közöm mi hozzá? Érezzem magam ezért szarul? Mert mondhattam volna azt erre, hogy én meg most eszem először ma, mert nem reggeliztem, mert ez az igazság. Azért akárhányszor megyek, állandóan lóg a szájukból valami kaja, most én is mondanám, hogy "De jó nektek, Ti esztek? Én ma még nem ettem semmit." Miért kell, hogy azt éreztesse, én érezzem szarul magam? De nem csak ővele van így, egy csomó emberrel így vagyok, én sosem panaszkodok, már a minimálisra szorítkozom a beszélgetésben, de folyton mások nyűgjeit kell hallgatnom, pedig nekem is van, de nem érzem, hogy bármit is elérnék, ha emlegetném.