Ha valaki nagyon zárkózott, határozatlan és önbizalomhiányos, akkor nem gyerekek között a helye?

Kérlek ne vedd sértésnek, amiket írni fogok, mert segítő szándékkal teszem.

Az általad leírt tulajdonságok bizony elég rossz pontok. A bizonytalanságot, de a legkisebb hangulatváltozást is egyből megérzik a kicsik, így egy pillanat alatt a "fejedre nőnének". Nagyon fontos, hogy a szülőkkel bizalmi kapcsolatot tudj kiépíteni, hiszen a legtöbben életükben először bízzák idegenekre a gyermeküket. Valószínűleg nehezen bíznának meg egy ennyire zárkózott, szorongó fiatalban. És végül: a kisgyerekekkel nap, mint nap történhetnek olyan dolgok, amikor a Te lélekjelenlétedre, határozott fellépésedre van szükség. Ha bepánikolsz ilyen helyzetben az nagy baj.

Szerintem próbáld meg fejleszteni magad (a személyiséged) valahogyan. Ha ezt nem akarod vagy nagyon nem mersz kilépni a komfortzónádból, és nem ez a foglalkozás az álmod, akkor tanulj valami mást, ami jobban passzol az egyéniségedhez. Az is lehet, hogy közben megjön az önbizalmad, és visszatérsz ehhez a hivatáshoz.