Akik alig éreznek, mesélnétek magatokról?

Mit érdekel az téged? o.O

Èdesapám meghalt 8 èves koromban, onnantól nagyon sokat foglalkoztat a halál, anyám menthetetlen alkoholista lett... 9. Osztályban nagyon sokat szekáltak, köztük azzal is, hogy apám nem tanított meg milyen fèrfinak lenni. Ebböl az osztályból megbuktam mert sokat hiányoztam, kèsöbb a következö osztályomban nem szekált senki mert sokat eddzettem, nöttem is... de nem találtam a helyemet, ekkor is sokat hiányoztam, ès megbuktam... a következö osztályom legtöbb tanulója 4-5 èvvel fiatalabb volt tölem mert èvvesztes is voltam. Ebben az osztályban rátaláltam az igazi plátói szerelemre egy csinos kis szótlan (hozzám hasonló) lányka szerepèben, kezdtünk ismerkedni de èn nem nyitottam elèggè, már tudtam, hogy nem jó vègem lesz, nem akartam senkit magammal rántani. A fájdalom miatt letörtem... a további tanulmányaimat estin folytatom. Már semmit nem èrzek, nem hiszek ès nem is vágyakozom... kiváló angolos vagyok, japán nyelvet akarok tanulni ès csendben nyom nèlkül akarok a vèn, bölcs Japán területèn meghalni... nem lesz könnyü de ha az embernek csak 1 cèlra kell figyelnie több esèlyel vezet sikerre. Az èrèsek csak hátráltatnak, a halált, a bánatot nem lehet elkerülni, mièrt szoronganánk miatta, ha egyszerüen el is folythatjuk, az idö minden sebet begyógyít majd úgyis, de a vègsö finálè lesz a legèrdekesebb, várom már. A fiatalságom javát már leèltem, úgysem számítok senkinek, mire megyek azzal ha jòl nèzek ki, ha belül teljesen romlott vagyok, vèlemènyem szerint nem kellek a világnak. De tènyleg nagyon rövid voltam, ahoz kèpest, hogy mennyi gondolat jár a fejemben, ezèrt is vagyok itt ilyen kèsöi órán. 20/f

#4 A szüleimè volt az egyik legszebb szerelem, könyvbeillö. Kiskoruk óta szerettèk egymást, èdesapám nagyon jókèpü ember volt anyukám meg nagyon szèp nö, nem fènyezek semmit ez így igaz. Öket egymás igazi párjai voltak. Apa egy figyelmetlen román kamionos hibájából halt meg retteenetesen nagy hirtelensèggel. Anya összetört, hiszen már ö sem volt fiatal ès elveszíteni a mindenedet, az èleted párját beláthatatlan, kezelhetetlen. 8 èvesen meg nem tudtam lelki társa lenni anyának, hogy ne romoljon az állapota. De mindenben van valami jó, mivel már nem köt hozzá èrzelem ès rajta kívül nincs èlö hozzátartozóm így szabad vagyok... csak kèsön realizáltam ezt. Az èlet egy átverès egyeseknek tiszta szenvedès másoknak meg jó poèn csak mindenki úgyis egyszer lesz rèsze a földi èletnek ami utáni gondolatok az egyetlenek amik mèg èrzelmet kèpesek kihozni belölem. Valljuk be az èlet igazságtalan de èn tudnèk változtatni, de fèlek! A kudarctól mi lesz ha megtalálom az èletem párját, mi lesz ha elveszítem??? Ezèrt próbát sem teszek a boldogságra mert attól csak rosszabb lehet, erre a világra nem akarok utódot hozni.

Mâr kiskoromban is fura voltam, az eset elött is. 1 a 10 ezerböl az olyan pszichès eset mint èn, mert engem 6 èves korom óta mèg a kertbe sem lehetett kiküldeni játszani, engem nem az mozgatott, sokkal jobban tetszett az, hogy leeresztett redöny mellett a sötètben gondolkozzak arról, hogy milyen lenne egy általam megírt világban èlni, persze ez mára már âtfordult a halál gondolatával való elmèlkedèsbe, de nem akarok meghalni, mèg nem... A szüleimè jó pèlda arra, hogy nincs szüksèg szoros emberi kapcsolatra, mert ha nem is gyorsan törtènik a dolog, ha megtalálnám az èletem párját cserèbe láthatnám szèpen lassan megöregedni ès az öregsèg enyèszetènek tünetei a szeretetten látva gyilkos èrzès lenne, de îgy nem kell èreznem semmit, kissebb dolgok miatt amik törtènhetnek így, hogy nincs kièrt aggódnom azok miatt meg nem is kellenek èrzèsek.

8: Te érzel, nagyon is, csak kerülöd azokat a szitukat, ahol érezhetnél.:)

Igen, kerülöm az èrzèseket... mivel ember vagyok olyan nincs, hogy tènylegesen meg tudjam szüntetni minden èrzèsemet, ha tehetnèm megtennèm. Nekem nem kell segítsèg, mièrt pont nekem kène megváltoznom? Van aki meg is èrdemili, ès hajlama is van rá, mint mondtam egy vagyok a 10 ezerböl akik menthetetlenek, de azt is mondtam, hogy nem bánom. Èn nem segîtsèget kèrtem, csak a kèrdèsre válaszoltam. Nem èn èlek a multban, csak a törtènetem elmagyarázásához többször is onnan kellett pèldát merítenem. Az idö egy sík, a mult már semmivè vált amúgy is. Ahogy egszer minden fog, a jó is, rossz is, akkor meg minek èrte küzdeni. Küzdjön aki akar, èn is csak 1 dolog miatt èlek, hogy mèg nem èrtem el a vègsö nyughelyemet.