Tényleg paranoiás vagyok, vagy a pszichológusom hülyeségeket beszél?

22 éves fiú vagyok. A héten, életemben először elmentem pszichológushoz, mert már tenni kellett valamit.

1 órát lehettem ott, beszélgettünk... Mikor elmondtam a panaszaimat, hogy például mikor buszon utazok vagy tömegben kell lennem azt érzem mintha mindenki engem nézne, vagy nem is, csak attól tartok, hogy mindenki engem fog nézni. Ezt úgy mondtam el neki direkt, hogy ne nézzen teljesen őrültnek, hogy mindig hozzá tettem, hogy nem olyan súlyos. Mert tényleg így leírva, kimondva súlyosabbnak tűnik. Nem tudok szemkontaktust létrehozni/tartani és van egy olyan érzésem, hogy mindjárt elkezdek sírni, le kell szállnom. Persze még nem volt olyan, hogy tényleg sírni kezdtem volna, vagy leszálltam volna. Az ablak felé szoktam fordítani a fejemet és nem nagyon mozgatom.

Én úgy gondolom, hogy ez súlyos szociofóbia és/vagy valamilyen pánik betegség, de a pszichológusom olyanokat mondott, hogy paranoiám van, meg hogy antiszociális személyiség zavarom (ami tudtommal = a pszichopátiával) ami lehetetlen, mert eszméletlen empatikus vagyok. Már szinte betegesen! Például nem bírom ki, hogy ne adjak aprót egy hajléktalannak és utána napokig lelkiismeret gyötör, hogy nem vettem neki még egy teát, vagy valamit.

Szerintem amúgy ez a szociofóbia szerű problémám elég minden napos... Ti mit gondoltok?

Minden normális választ előre is köszönök! :)