Ha az életben sok gonoszság és igazságtalanság ért, az mire késztet? Hogy ugyanolyan legyél vagy épp ellenkezőleg?

Velem csak pár kellemetlen dolog történt, pl. a baráti társaságomból valaki belerángatott az amway-be, és van egy pénzügyi befektetésem is, egy másik "barát" révén... :S

Egyszer pedig egy teljesen jól öltözött, jól szituáltnak tűnő férfi az utcán segítséget kért tőlem, mert "eltévedt"... kb. 10 perccel később, miután megbeszéltük, hogy jut el a buszához, közölte, hogy neki nincs pénze a jegyre, mert ellopták a táskáját és adjak neki 8000 Ft-ot... Mikor mondtam, hogy nem tudok segíteni, leköpött és elviharzott...

Ezek eléggé óvatossá tettek főleg a pénzzel kapcsolatos dolgokban. Kapásból elutasítok minden hálózatépítős baromságot, ügynök által kínált dolgokat, és a pénzt kéregetőket a lehető leggyorsabban otthagyom...

Popper Péternek van egy előadása arról, hogy a mai világban farkasnak kell-e lenni, és emiatt hogyan neveljük a gyermekeinket. Neveljek belőle egy szívtelen farkast, aki eléri a céljait? Vagy neveljem tisztességre, becsületességre és őszinteségre? - de akkor eltiporják azok, akik törtetők és tisztességtelen eszközökhöz is hajlandóak folyamodni.

Én talán az utóbbi "balek" vagyok, de mára már benőtt a fejem lágya és mindennek utána nézek, mielőtt belevágnék, vagy munkahelyen nem hagyok támadási felületet. Magánéletben pedig előre tervezek, hogy mindenre jusson időm, amire szeretném. Így nem sok atrocitás ért az elmúlt 5 évben.

Ha valami kifogásolnivalóm akad, akkor azt tényekkel alátámasztva mondom el, normális hangon. Ha valóban így van, megoldják a problémám, ha nincs, bocsánatot kérek és elfogadom a magyarázatot.

Ezzel azt akartam mondani, hogy ha valamit igazságtalannak érzel, akkor tegyél ellene, ne csak rágódj rajta. Ha munkahelyen ért ez, mondd el a főnöknek tényekkel, konkrétumokkal. Ha a magánéletben, és nem tudsz ellene tenni, akkor szüntesd meg vele a kapcsolatot, ne hagyd, hogy kihasználjon az a valaki...

Mivel másokat nem tudsz megváltoztatni, neked kell alkalmazkodnod a helyzethez úgy, hogy a lehető legjobban gyere ki belőle.

Éberebbé tettek a csalódások, egyre jobban figyelek arra, hogy kinek mit higgyek. A megérzéseimre is jobban hallgatok, mert általában bejönnek.

Szemétkedni nem tudok, legfeljebb akkor vagyok szemét, ha visszavágok. De alapvetően jóhiszemű vagyok.

Aki a rosszat, a szemétkedést, a bánatot azzal az indokkal adja tovább, hogy őt is bántották, az szerintem nem lehet túl okos ember. Egyrészt nem lesz kisebb a fájdalma, ha másokat bánt, legfeljebb jól eltemette magában. Másrészt semmi értelme: aki bántotta, annak sem lesz rosszabb, csak annak, aki nem ártott neki. Harmadrészt: a világ ugyanolyan szar, frusztrált emberekből fog állni továbbra is, erről személyesen gondoskodik az illető, aki az utána következőbe belerúg. Csak átadja a lelki nyomorát, az meg a következőnek és így tovább a végtelenségig.

Az ilyenek miatt érzem úgy, mintha a Föld egy másik világ pokla lenne.