Mennyire jó életfelfogás az, mely szerint egyetlen dolgunk van az élettel kapcsolatban: csendben megvárni míg elmúlik?

Egészséges embernek mindig vannak céljai,már akinek normálisan működik az agya.

Gyépés,akaratgyenge,betegagyú vesztesek gondolkodnak úgy,mint az a szerzetes.

Ez az én véleményem.

45 F

Ez a lehető legrosszabb életfelfogás. Igen, ez tény, hogy ha nincsenek vágyaid, érzelmeid, céljaid, akkor megmented magad a csalódástól, de ezzel együtt minden mástól is, minden jótól, minden boldogságtól is. Hiszen miért jó élni? Egyszer fent, egyszer lent, minden érzés csodálatos, a boldogság is, a szomorúság is, hiszen éppen a szélsőséges érzések közepette érzed igazán, hogy élsz. A halált pedig a maga természetességében kell felfogni. Miért féljek olyan dologtól, ami elkerülhetetlen, ami tudom, hogy 100 százalékosan meg fog történni velem? El kell fogadni, és élni. Nem csupán létezni, de élni.

Mi értelme lenne az életnek, ha mindenki csak csendben leülne és várna, hogy elmúljon? Akkor ezzel az erővel ki is halhatna az emberiség, nem változna semmit a világ.

Úgy gondolom, hogy ennél jobb életfilozófia, hogy azért vagyunk itt, hogy: 1. fejlődjünk 2. jól érezzük magunkat.

Az 1. pont hozzásegít a 2. ponthoz.

Lehet, hogy nincs értelme, de legalább abban a 70-80 évben ne unjuk már szét az agyunkat.