Miért van az, hogy párkapcsolatban kimondják azt, ha szakítanak, míg a barátságok fokozatosan elhalványulva érek véget?

A barátság még abban is más, hogy attól, hogy valamennyire eltávolodnak, meg mással is barátkoznak, még továbbra is barátoknak mondhatják magukat, csak nem túl közelinek, tehát ez lassan elcsitulhat.

Ha én egy párkapcsolatban elhidegülök a másiktól és nem találkozunk, sőt mással tartok fenn párkapcsolatot, az már nem ugyanaz, tehát itt a szakítást egyértelműen tisztázni kell.

Hogy nem lenne olyan fontos a barátság? Nézőpont kérdése. Úgy gondolom, akit szeretünk, mindenképp fontos, akár barátilag, akár szerelemmel szeretjük.

De egy párkapcsolat, és itt most nem a futó kapcsolatokra, hanem a komoly érzelmeken és döntéseken alapuló elkötelezettségekre gondolok szerelem, barátság, életre szóló szövetség, szükség esetén egymás iránti felelősségvállalás, egymásról való gondoskodás is egyben. Tehát egy párkapcsolat akkor tud a legtisztábban és a legjobban működni, ha nemcsak egymás szeretői, szerelmei, hanem a legjobb barátai és elkötelezett társai is vagyunk.

Tehát azt mondanám, hogy ideális esetben mindkettő fontos, de döntéshelyzetben a párkapcsolat az első.

Na most ez természetesen nem vonatkozik arra, ha egy több évtizedes komoly barátság kerül szembe egy felemás futó kapcsolattal.