Nem köt már ide semmi. Mégis mit tehetnék?

Úgyérzem, hogy egyre nagyobb zombi vagyok. Olyan mintha már nem is lenne lelkem. Nem érdekel semmi, se.a családom, se a barátaim, se az, aminek tanulok, nem érdekelnek az emberek, se párkapcsolat meg szex, amitől annyira odavan mindenki. Nem tudom mennyire van köze a 2 év depressziómhoz, vagy a "csodálatos" gyerekkoromhoz (ebbe nem akarok belemenni), már nem vagyok képes meglátni a jót. Öngyilkosság már rég nem jár a fejembe, inkább csak olyan, mintha várnek a nagy semmire. Úgy érzem, hogy sosem voltam erre a világra való, nem kértem, hogy szülessek meg, mégis elvárják tőlem, hogy éljek, meg küzdjek. Tudom, fura hogy emberektől kérek segítséget, de nem tudok társalogni egy kővel. Minden egyes nap csak azon jár az agyam, hogy mi a célja velem Istennek? Annyi dolog van, amit csinálnak mások, munka, hobbi, barátok, család, gyerek, de én már nem érzem, hogy ez jó dolog lenne. Semminek sem tudok örülni. Üres lettem, tulajdonképpen halott is lehetnék. Nem tudom ilyenkor mi a fene van, már lassan arra várok, hogy mikor őrülök meg végre, hogy mikor nem leszek végre tudatomnál, zárjanak be a diliházba, ahol halálomig pihenhetnék mit sem tudva arról, hogy ki vagyok.

20/f , ha valakit érdekel..