Egyre jobban úgy érzem, hogy így magányosan semmi értelme az életemnek. Mit tehetnék? Van még bármi értelme?

Nagyon sivár, monoton, ingerszegény életem van. Minden egyes hétköznapom azzal telik, hogy végrobotolok órákat az iskolában (amivel amúgy nem lenne bajom, ha nem viselkednének ennyire bunkón ott velem), aztán jövök haza. Itthon meg belehalok majdnem az unalomba és csak internetezek a tanulás után, meg tv-t nézek. Dehát számomra ez a virtuális világ nagyon unalmas már, én a való életben szeretnék élni. Internetes haverjaim vannak, de azok ahelyett hogy kedvelnének, inkább örülnek szerintem ha elköszönök a beszélgetés végén.

Itt élőben senki se kedvel, mindenki furcsán néz rám, röhög rajtam a hátam mögött, kb. kijelenthetem én vagyok a környék nyomorékja, akiről sokan tudják hogy ki, és mindenki nyomoréknak tartja.

Költözésre éveken belül esélyem sincs, az anyámék nagyon itthonra kötnek, simán elutazni se engednek kicsit távolabbra egyedül.

Úgy érzem semmi értelme az életemnek, így 18 éves létemre már kéne, hogy legyen egy nagyobb társaságom mint másoknak. Az élet célja szerintem, hogy az ember felépítse jól az életét, és minél több dolgot elérjen, hát én szerintem semmit se érek el így, magányosan.