Az önbüntetés normális?

Sajnos rossz nevelés miatt túlteng bennem a lelkiismeret és a szégenyérzet. A semmiért is kaptam büntetést, vagy máskor megelőlegezve, mert leszek még rossz eleget.

Az lett az eredménye, hogy még felnőttként is rettegve várom a következményt, hiába nem követtem el semmit.

Munkában ma elhibáztam valamit, és majdnem elsírtam magam, holott nem vagyok sírós alapból. Azt hittem, szégyenemben hazáig szaladok, holott nem nagy baj volt. Csak megkaptam, hogy aki nem ért hozzá, az ne akarjon dolgozni (rosszul vágtam el egy zsemlét, mert elcsúszott a kés). Most ki lett téve, hogy gyakorlattal rendelkező alkalmazott kerestetik. Hónapok óta itt dolgoztam, nem szoktam hibázni. Most meg úgy fest, ott az ajtó.

Állandóan, ha hibázok, szörnyen érzem magam, és várom, hogy mikor ütnek meg, mint otthon.

Máskor, mivel a büntetés elmarad, képes vagyok önmagamat büntetni.

Hónapok óta dolgozom, de még mindig nem tudom elképzelni, hogy fizetést kapok érte, ami nekem jár, nem szívességből vagy muszájból csinálom.

A kapcsolataimat is tönkrevágja a dolog, eddig minden exem vert a semmiért.

Mi a megoldás?

21l