Miért viselkedek minden közösségben másképp és jó az, hogy mindenkinek megmondom a szemébe, hogy mit gondolok, még ha az nagyon sértő tud lenni?

Inkább óvatoskodva és kellő tisztelettel mondd ugyanazt, és ezt nem a korod miatt mondom! Az lenne a legjobb, ha mindentől függetlenül nemesnek tekintenénk egymást, és ennek megfelelően "bátorkodnánk" jelezni a hibákat. Lehetőleg úgy, hogy ténylegesen a segítségnyújtás legyen előtérben, tehát az ő oldalán álljunk a szavainkkal, ne a szembenállást szítsuk.

A jó hír az, hogy ezt egymagad is megteheted, és talán az is egyfajta jó hír, hogy terjedni kezd szépen egymás méltányolása és az együtt gondolkodó alapállás. A rossz hír az, hogy talán nem véletlen, hogy nincs a mai napig elterjedve nagyon: talán sokkal több kéne ahhoz, hogy elérjük a kritikus tömeget. Addig még magadat is rendszeresen emlékeztetned kell arra, hogy így jobb, mert nem ez a természetes mindenfelé...

Maga a rendrakási szándék és a proaktivitás becsülendő, nagyon jó kiindulópont az értékes életúthoz. Gőgösként lenézni a többi gőgöst meg, hát, nem is tudom... Általában tényleg azért haragszik az ember másokra a legjobban, amit magában a legkevésbé tud elfogadni, de többnyire nem tudja magáról, hogy ugyanaz pepitában. És persze ez csak kivetített harag, a valódi harag egy belső, rossz tulajdonság végleges elhagyását várja már nagyon türelmetlenül.