Látom a gyerekeket az utcán, látom őket a tévében, és semmi vágyat nem ébreszt bennem az anyaságra, más is van így?

18 éves vagyok és engem is hidegen hagy. De engem annyira, hogy rosszul vagyok ha belegondolok milyen terhesnek lenni meg milyen mikor szül egy nő mert annyira rosszul vagyok az ilyen dolgoktól vértől és a gyerekeket se szeretem idegesítő mind. Persze most gonosznak tűnhetek de szerintem amiatt nem szeretem a gyerekeket hogy kiskoromban mindig barbi babáznom kellett egy lánnyal mert nem volt szivem megbántani és azóta nagyon nem akarok gyerekekkel foglalkozni.

Azért olyan 28éves koromban szeretnék már gyereket de ki tudja addigra le tudom e küzdeni ezeket a bajaimat. Úgyhogy nem vagy egyedül. :)

37 eves vagyok. 20as eveim elejen kezdodott az erzes, hogy nekem nem kell gyerek.

Voltam egy kapcsolatban ahol a fiu szeretett volna es akkor a szerelemtol elvakultan ugy gondoltam hogy lesz majd gyerek, mert ugy illik, mert ezt varjak el tolem, mert ez a hagyomany, stb.

Szerencsere osszekerultem egy masik fiuval aki szinten nem akar gyereket es az elmult 5-10 evben a kezdeti bizonytalansag megszilardult, hogy bizony en nem szulok.

Nyitott vagyok a vilagra, soha nem mondom hogy soha, de ha 45 evesen egyszer arra riadunk fel ejjel, hogy marpedig nekunk kell gyerek, akkor inkabb orokbefogadok egyet es megadom neki a lehetoseget, hogy egy normalis csaladban nevelkedjen. A testem egyik porcikaja sem kivanja a terhesseget. Tisztelem, felnezek az anyakra, ugyanakkor latom milyen iszonyat felelossegvallalassal jar es sajnos nagyon sokszor tapasztalom a vilagban azt, hogy nehany embernek jobb lett volna ha nem lesz gyereke. Azert mert az olyan termeszetes dolog, nem jelenti azt, hogy mindenki kepes felnevelni egy gyereket.... de ez mar egy teljesen mas tema, bocsi