Most akkor jó, vagy rossz ha az ember szókimondó, vagy ez függ az anyagi-szociális-szellemi helyzetétől is?

Például ha valaki nagyon visszafogott, vagy olyan mintha valamit rejtegetne magában nekem általában kevésbé szimpatikus azoknál, akik kimondják amit gondolnak, néha akkor is ha az sértő mert nem a hátam mögött szajkózzák.

A másik, hogy engem viszont sokan leugatnak mindig, hogy ne legyek ilyen tolakodó meg közvetlen.

bizonyos körökben meg egyszerűen nem értik, hogy miért "félek" beszélni, miért vagyok visszahúzódó, olyan kis magának való senki.

Valaki tegyen már rendet, mert ha az emberek azokat leugatják, akik túl nyíltak, de nem elég sikeresek, gazdagok, jól neveltek, azoktól meg tartanak, akik magukban tartják a gondolataikat, de egyébként zárt körökben lepcses a szájuk, lehet, hogy inkább a szókimondás a nyerő.

Persze a csöndes lepcses szájjal rövid távon ugyan de több közösségben lehet benne maradni. Míg a hangoskodással idővel ignorálhatja a társaság, legyen az egy fórum, egy baráti kör, egy munkahely, iskolai, főiskolai csoport, vagy simán az utca emberei.