Miért szólják le az emberek a velem egykorúakat?

Sziasztok.

Egy 14 éves fiú vagyok(szombaton leszek 15) és azt veszem észre, hogy mostanában nagyon sokan elkényesztetett semmirekellőnek ítélik el a velem hasonló korban lévő embereket. Pedig vannak kivételek is. Én pl nem cigizem, nem iszok, soha sem próbáltam drogozni, sosem buliztam. Soha nem próbàltam egyiket sem és soha nem is szeretném, megvagyok nélkülük is. Én általában azzal töltöm a szabadidőmet, hogy olvasok, nyelvet tanulok vagy rajzolok. 3 éve netes blogot is írok.

Valamelyik nap gondoltam felnézek egy chat oldalra. Alapjáraton nem szoktam ilyen helyeken tölteni az időmet, csak gondoltam hátha találok normális embereket, de tévedtem. Valaki például eltitulált egy 60 éves pedofil állatnak, mert szerinte a 14 évesek nem úgy beszélnek mint én. Ezt arra hozta fel, hogy most így hirtelen nem tudom megmondani miről beszéltünk, de azt válaszoltam rá, hogy "ez fenomenális". Ő pedig erre mondta, hogy az ennyi idős emberek nem ismernek ilyen szavak. És mi van ha én ismerek? Mi van ha szeretem gyarapítani a szókincsemet? Csak azért vagyok egy 60 éves pedofil állat, mert véletlenül nagyobb a szókincsem?

Az életben nem vagyok valami beszédes ember, próbálok rajta változtatni, de valahogy annyian megbántottak már, hogy nincs kedvem másokkal beszélni. Pont tegnap beszéltem az egyik lánnyal(aki az osztálytársam) és mondta, hogy a többi ember rögtön elkezdett egymással beszélgetni, én pedig visszahúzódó vagyok, és olyan "hagyjatok békén, megvagyok egyedül" embernek látszódom. Egyébként ennek meg is van az oka. Sok ember bántott már lelkileg, beleértve a szüleimet is. Néhány hónappal ezelőtt az ember, akit a legjobb barátomnak hittem elkezdett utálni miden ok nélkül, anya pedig mondta, hogy hát pedig biztosan van valami oka. Nem akarta elhinni, hogy semmi rosszat nem mondtam neki. Csak alapjáraton nem beszélek sokat és céltáblává váltam az osztályban, ezért ő is elkezdte követni a csordát és mindenféle módón sértegetett. Ettől kezdve mindig rosszkedvem volt, anya pedig ahelyett, hogy megkérdezte volna, mi bajom van, megütött kétszer is, 2 héten keresztül úgy beszélt velem apával együtt mintha a kutyájuk lennék. Még öngyilkos is akartam lenni, mert mindenki akit szerettem ellenem fordult, de tudtam, hogy ennél már csak jobb jöhet. Így is lett. Azóta javult is a szüleimmel a kapcsolatom. De ez a dolog tett engem ilyenné. Elkezdtem félni új embereket megismerni, nem szeretek senkit sem közel engedni magamhoz. Még pszichológushoz is elvittek, hogy oldják a szorongásom, de megállapították, hogy én egy teljesen normális ember vagyok, sokkal értelmesebb mint a velem egykorúak, semmi baj nincsen velem.

Mint említettem, mondtam annak a lánynak, hogy tudom magamról, hogy ilyen vagyok, még az okára is rákérdezett, de valahogy nem szeretek erről beszélni. Végül mondta, hogy vele akármikor beszélhetek, akármit kérdezhetek, nem kell tőle fèlnem, mert nem minden ember rossz.

A lényeg, hogy ha nálam idősebb emberekkel próbálok beszélni, mind lenézően kezelnek, és szerintük biztosan nem lenne közös témánk.