Hogy legyek sikeres bármiben, ha nem szeret senki?

"Az önfelismerésem(a teljességemrol való tudatosságom)eredményeképpen megnő az önelfogadásom.

A szeretetemet magam felé fordítom, önmagamat szeretem teljes egészemben.

Én mindig magammal vagyok és mindig számíthatok magamra.

Mindenki más,külső személy csak illúzió körülöttem,és éppen ezért megbízhatatlan,

mert az illúziók(emberek,tárgyak,események)folyamatosan jönnek és mennek,változnak az általam észlelt,teremtett világban.

Én viszont mindig megmaradok önnön origómban önmagammal,önmagamnak.

Éppen ezért én válok önmagam legszeretettebb barátjává és társává,tanítójává és tanítványává,közönségévé és szórakoztatójává."

Sajnos igazad van ,hogy ha nem szeret bennünket senki akkor nehéz sikeresnek lenni.

Viszont ha már egy valaki szeret az elég lenne a sikerhez, de az az egy valaki Te magad legyél!

Sajna a legnagyobb problémánk nem az ,hogy a többiek nem szeretnek, hanem hogy mi magunkat sem szeretjük.

Az önmagunk szeretetén nem nárcisztikus önimádatot értem.

Sokkal inkább önmagunk elfogadását, megértését, képességeink lehetőségeink megismerését.

Így látatlanban is biztos vagyok abban,hogy nagyon is szerethető vagy , de előbb Te magadat tanuld meg szeretni.

Talán furán hangzik, hogy ezt tanulni kel, de szerintem szinte mindannyiunknak van még tanulni valója ezen a téren is.

Elég nehéz ha nincs egy stabil hátország (család) aki támogatni tud anyagilag de legesleginkább lelkileg.

Viszont gondolj bele, nagyon sokan járnak a te cipődben!Csak nézz szét ebben a kategóriában. Ne legyél kétségbeesve, próbálj meg talpra állni, és küzdeni, mert enélkül jobb nem lesz, viszont mindig van lejjebb, mégha most rosszul is érzed magad, és azt hiszed ennél rosszabb nem igazán lehet.

Hát nagyon nehéz.

Én sikeresnek mondhatom magam már egy ideje. Van valami, amiben viszonylag jó vagyok.

Van egy családom, aki szeret, de aki anyagilag nem tud támogatni. Lelkileg nem kérek tőlük segítséget.

Élőben sose voltak barátaim, interneten akadt, élőben 1-2 x találkoztunk. A legjobb barátommal tönkre mentek a dolgok, egyedül maradtam teljesen, de mikor még meg volt, akkor is egyedül éreztem magam.

23 éves vagyok, már fiatal korom óta "egyedül" harcolok szinte, persze a barátok sokat segítettek, hogy kiírhattam magamból a dolgokat.

De az nem olyan, ha élőben vannak barátaid és ami a legfontosabb, ha élőben van valakid. Az élet szerintem sok tekintetből könnyebb ketten. Már ketten bírkóztok meg az élet dolgaival és tudod, hogy van legalább egy ember, akinek fontos vagy.

Mit tudsz tenni? Optimista maradni és egyedül harcolni. A végén nem csak "tárgyilagos" siker vár majd rád, hanem érzelmi is. Meg fog történni. Csak vannak emberek, akiknek ez egy hosszú út... mint nekünk.

Az ember társas lény, azért nem tud egyedül boldogulni.

Néha kell egy kis húzóerő, egy kis segítség, vagy egy kis bíztatás, bármilyen tevékenységet folytatunk, ahhoz, hogy megmaradjon bennünk a jókedv, és az életerő.

Ahhoz, hogy valaki szeressen, neked is kell nyújtanod valamit. Ha csak a saját céljaiddal vagy elfoglalva, nem vagy empatikus és mások vágyaira nem figyelsz soha, nem próbálsz soha a kedvükben járni, akkor nehezen lesznek barátaid. Pedig amikor vannak, és segítenek neked, sokkal könnyebb az élet. Csak ahhoz neked is segítened kell rajtuk, hogyha épp ők kérnek valamit.

Kölcsönösen.

Nem hiszem hogy te mindenkivel kedves vagy és rendes, mégsincsenek barátaid. Valamit rosszul csinálsz akkor.

Szerintem barátok nélkül nem lehetsz sikeres.

Szia! Megoldódott a helyzeted??

:))