Miért boldogtalanok a felnőttek?

Egyrészt a munka és pénz, ahogy írtad. Sokan nem azt végzik amit szeretnének, nem is annyit kapnak érte, és bele lehet fásulni hogy napról napra, évről évre hajtasz azért hogy éppen éhen ne halj. De még ha jobban is megy, akkor sincs megállás, akkor is tartani kell a szintet.

Vagy a másik a család és vagy annak a hiánya. Rossz viszony a szülőkkel, rokonokkal. Rossz házasság. A gyerek nevelése is egy olyan dolog, hogy nagyon el lehet rontani, és valahol magukat hibáztatják a szülők az elcseszett gyerek miatt is. Vagy ott van mindennek a hiánya, a magány.

Felnőttként ráadásul sokszor nehezebb ismerkedni is, egyre inkább elzárkózó világban élünk, bemész melóba, hazajössz, mindig ugyanazokat az arcokat látod...valahogy leszűkül az ismerősi kör is sokaknál.

Emellett a legtöbb embernek ott van valami, alkoholizmus, drogfüggőség mint durvábbak. De lehet egy szimpla rendmánia, elviselhetetlen tulajdonságok, amivel szintén mások agyára tud menni, és ellentéteket szül.

Vagy ott van a lakás, autó...megveszi hitelre, a gatyája rámegy, parázik hogy tudja e fizetni. Aztán rájön hogy szerelni kell, az autó összetörik, a lakásban áthallatszik a szomszéd...vagy a kertvárosi nappal flex este kutyaugatás dolog.

És akkor még nem is beszéltünk a média által nyakunkba öntött sok szarról. Ez meghalt az meghalt, terrortámadás, szerencsétlenség, gazdasági válság, kilátástalanság...

Szerintem a legtöbb embernél biztos hogy akad legalább 1-2 dolog, ami tartósan boldogtalanná teszi. Sőt, szerintem alapból a boldogság maga egy sokkal múlandóbb dolog, természetünkből fakadóan sokkal jobban megjegyezzük azt ami rossz élmény, mint az ami jó. Elég csak megnézni hányan nem tudják elfelejteni a gyerekkori, fiatalkori sérelmeiket. Sőt, ha jó dolog jut eszünkbe a múltból, akkor ott is oda jutunk a végén hogy de kár hogy elmúlt, és szomorúsággal tölt el minket.

De ott vannak a betegségek...gyakorlatilag nincs teljesen egészséges ember. Modern korunk betegségei a stressz, depresszió szinte népbetegségek. Emellett ott van a mozgás, sport hiánya, a szervezet leépülése, inkább döglünk a tv előtt minthogy kimenjünk futni 2 kört. Telezabáljuk magunkat egészségtelen ételekkel...ezek szintén nem a boldogságot segítik előre.

Meg igazából, nem lehet így kijelenteni senkire hogy mindig boldog vagy mindig boldogtalan. A gyerek is lehet boldogtalan, a felnőtt is boldog. Az nagyon szélsőséges eset, ha valaki tényleg folyamatosan boldogtalan. Viszont minden ember életében vannak boldogabb és boldogtalan helyzetek, időszakok, aztán egyén és ok függő hogy kinél melyik meddig tart.

Mindenkinek vannak az életében boldog és boldogtalanabb időszakát.

Természetesen vannak szélsőséges esetek is,mindkét irányba.

Felnőttként már érzed az "élet súlyát",a döntéseid, azok következményei ,a felelősség és még sorolhatnám,mi minden befolyásolja a közérzetünket,hangulatunkat.

Gyerekfejjel gondtalan élete van az embernek, persze csak normális ősökkel.

én hiperaktív vagyok elég ritkán vagyok fáradt, nem élek stresszes életet, munkahelyemet szeretem (most is ott ülök :D), a munkámat is szeretem...általában jó kevdvem van, sőt igazából nagyon ritkán van rossz kedvem...

körülöttem az emberek változatosak...van akinek egész nap jó kedve van, van aki kisebb dolgok miatt is aggódik...

szerintem sokan boldogok, sokan meg csak boldogok lehetnének ha nem aggódnának a hülyeségeken...persze nagyban befolyásolja a többi ember körülötte...mert ha idegbeteg módjára itt kiabálna a főnök egész nap az lehet nekem sem tenne jót, rövid időn belül felmondanék, de nekem szerencsére rendes normális főnökeim vannak...

22F

"sokan meg csak boldogok lehetnének ha nem aggódnának a hülyeségeken"

Valahol ez az egyik kulcsmondat. Kicsit olyan, mintha az emberek többsége élvezné azt hogy konfliktusba kerülhet és folyton idegeskedhet valamin. És ha nincs semmi égető problémája, akkor generál magának egyet. És olyan dolgokon is képesek dühöngeni egész nap, amit normális esetben 2 perc alatt el kellene felejteni és kész.