Anyám egész életemben mindent megcsinált helyettem és nem lettem önálló. Mit lehet tenni hogy az legyek?

Ezt amit itt leírtál, mond a szemébe. Mond hogy frusztrál hogy nem vagy önálló, menj el arra a diákmunkára az indokkal hogy az önállóság amit nyújthat is már elég keresetet jelentene a számodra. Menj be a közeli mekibe, oda mindig keresnek embert, vagy keress rá neten feléd milyen ilyen cégek vannak.

Egyébként sok olyan embert ismerek aki az egyetemi kolis évek alatt állt talpra, addig még van időd, és a koli tényleg buli.

Egyébként meg elhatározás kérdése, na meg neked is érezned kell mikor elég áll egy felelősséget igénylő feladat, aminek nekiugorhatsz ha már elszántad magad az önállóságra. Na meg nem hiszem ha felajánlod otthon elvégzed a házimunkát azt anyud visszautasítaná. Hajrá! Akár meg is lepheted hogy bizalmát elnyerd, aki akar tesz!

Ne anyádat hibáztasd. Egyedül te vagy a hibás. Más már 13 évesen tudja azt mondani, hogy: "Nem, anya!"

Odamész és megmondod, hogy "Nem, anya!", most ezt szeretném én elintézni. Aztán vagy fogod a kabátod és elintézed, vagy p*cs maradsz.

Ha 18 leszel akkor már nem fogsz tudni diákmunkázni, nem igaz?

Barátszerzésben sem anyukád a hibás.

Szerinted holnap elsétálsz bérletet venni és valaki leszólít, hogy "Szevasz Zoli vagyok, nem csatlakozol hozzánk? Az a 4 lány és 3 fiú ott a sarkon")

Ez nagyrészt elhatározás kérdése.

A diákmunkát jegeld még egy évig, aztán akkor belevághatsz. Ő azt mondja, hogy tanulás mellett lehetetlen? Akkor megmutatod neki, hogy nincs igaza. Attól, mert ő az édesanyád, még nem lesz mindenben igaza. :)

Ha pedig valamit meg akarsz tenni, ahhoz nem kell minidg az ő véleménye és beleegyezése. Egy bérlet megvásárlásához nem kell szülői segítség.

Ha pedig valamit nem tudsz, akkor kérdezd meg! Szinte mindenhol van olyan ember, aki szívesen ad felvilágosítást. Ha diákmunkáról van szó, akkor is. Ha nem tudsz valamit, vagy bemész az irodájukba személyesen, vagy interneten, telefonon megkeresed őket. Senki nem született úgy, hogy mindent tudott. Csak ne félj megtaasztalni az ismeretlent. :)

Annak pedig, hogy nincsenek barátaid, valószínűleg nem az az oka, hogy anyukád mindent elintéz helyetted.

Többféle mód van rá.

Ha látod, hogy lejár a bérleted egy hét múlva akkor megveszed. Bemondod a pénztárnál hatodikán, hogy tizedékétől szeretnél bérletet. Aztán mikor meg akarja venni az orra alá teszed.

Rendet raksz és kitakarítasz. Megkened magadnak a kenyeret, vagy bármit amit eddig ő csinált átveszed tőle. Nem egyszer, lázongva, aztán otthagyva, hanem rendszeresen, módszeresen. Nem kell mindent kivenni a kezéből, csak fokozatosan egy-egy dolgot.

Hallgatsz. Nem mondod, hogy szeretnél jelentkezni balettórára vagy angoltanfolyamra, hanem beiratkozol.

Beszélsz. Mármint anyukáddal. Elmondod, hogy úgy érzed, önállótlan vagy és ez így most nagyon kényelmes Neked (mert kényelmesnek gondolom kényelmes, nekem is az volt), azonban néhány év múlva önállóvá kell válnod, különben a nyakán maradsz, ami szégyen mindkettőtöknek és bizonyára szeretnél, ha boldog lennél, ha lenne majd egy társad, de az ilyen önállótlan emberek vagy egy erőszakosat fognak ki vagy egy másik szerencsétlent, Te pedig nem ilyet szeretnél magadnak. Mindig a jövőbeli boldogságodra hivatkozz, hiszen önmagában jót szeretne Neked, csak rosszul csinálja.

Kérdezz tőle. Kérd meg, hogy tanítson meg főzni (igen, akár akkor is, ha fiú vagy), vagy vezetni, vagy bármire amiben ő okosnak érzi magát és szívesen venné, ha elismernéd az adott témában. Valószínűleg, ha valamiféle tanítványa lennél akkor ezt a babusgatást, a tudás fitogtatását ebben a témában kiélhetné és talán engedne a többiben nagyobb önállóságot. Sajnos előfordulhat -nem tudom, hiszen személyesen nem ismerem- hogy hiúsági kérdés nála, hogy ő legyen aki mindent tud.

Menj le konditerembe és tanulj valamilyen küzdősportot, mert ezek kitartást igényelnek. Ezzel máris neveled magadat és akár barátokat is szerezhetsz.