Mindenki ilyen? Mindenkit csak saját maga éltet?

Nem tenném meg, mert van amikor jó megosztani mással azt a csokit :)

Mert a pillanat a másikkal, többet ér a csokinál!

Kit választanék? Egy vadidegenért nem adnám magam oda, a legjobb barátomért már lehet (hacsak ő nem akarja értem: a halál nem fájdalmas, a gyász igen, szóval ez is lehet egy szempont). Meghalnék érte, de nem élnék érte.

Még jó, hogy a csokit egyedül falom be, ha az enyém. Ha közösen szereztük/kaptuk valaki mással, akkor úgy korrekt, hogy megosztjuk. Ha átverem, máskor majd ő verhet át, nem éri meg a balhét. Ha mégis adok valakinek a csokimból, akkor ezért teszem, mert jól esik látni, hogy örül neki. Én tudok örülni mások örömének, de attól még nem vagyok önzetlen. A magam örömére okozok örömet. Mégsem vagyok az a rossz értelemben vett egoista, aki kihasznál másokat. A gond az, hogy aki kihasznál másokat, még csak nem is egoista, csupán eltorzították a szó jelentését. A másokat kihasználó nem magával törődik. Hanem azokkal, akiket ki akar használni. Rájuk pazarolja az energiáját abban a reményben, hogy többet sajtolhat ki belőlük. Mint a bolha a kutyából. Aztán vagy sikerül, vagy nem. Stresszes műfaj, nekem, egy igazi önző lénynek nem szimpatikus.

Hatalmat mások felett? Egyáltalán nem érdekel. A saját életem felett igen.

Nem pszihopata vagy, hanem egyszerűen kicsinyes, mert még nem kaptál elég örömet, és tapasztalatot az élettől, emiatt nem is tudsz önzetlen lenni mivel nem érzed úgy, hogy lenne valami értékes is amit az élettől kaptál.

Pedig van! Csak nem veszed észre, vagy nem akarod.

Ha már a pénzről beszélsz.

Amikor annyi pénzed van, hogy nem tudod már kiben bízhatsz, és meddig, és az egész életed egy kirakatnak tűnik.

A csúcson mindenki egyedül van..

Abban az esetben önző lennék, ha megtámadna valaki és vagy ő, vagy én alapon kellene cselekedni.. Hát ezek a hatalom dolgok meg a szememben pont azt erősítik fel, hogy nem illik visszaélni vele, nem szeretem az igazságtalanságot és értelemszerűen ha hatalomra jutnék, azt első soron saját magam miatt tenném, de, mivel igazság párti vagyok ez nyilvánvalóan mindenki másnak is jó lenne, ami a hatalom megszerzése közben jó visszaigazolás lenne, hogy tényleg az igazság érdekében cselekszem. Szóval plusz erőt adna és motivációt ahhoz, hogy folytassam.

Lehet utálni az embereket, de azt be kell ismerni, hogy három ember több, mint egy. Erő, ész, és még sok minden más ami a közösség erejével megsokszorozza azt, amik vagyunk.

Persze manapság a közösség már lehet inkább teher, mint hajtóerő, de egy normálisabb világban amit simán megteremthetnénk, már mindenkinek meg lehetne mindene és senki nem törődne a rosszal, mint pl az irigység és az önzőség, nem lenne rá szükség.

Elég megkeseredett ember lehetsz :D

Az a baj, hogy mindent arra építesz hogy az ember végtelenül önző és pont.

"Te ha választanál a saját ès egy másik ember èletèèrt akkor kit választanál?"

Rengeteg példát lehet felhozni arra, hogy egy ember a saját túlélési ösztönét félretéve képes megmenteni egy másik életét.

"Nem tennèd meg azt, hogy azt a csokit legszívesebben egyedül falnád be, ès nem adsz senkinek?"

Ez is olyan dolog, hogy van aki alap természetében és neveltetésében olyan, hogy szívesen ad, és nem maga "falja be" a csokit.

"minden ember egyforma ès önző bármennyire hitekedi mással, hogy milyen nagy "lelkű""

Pedig nem egyformák. Aki tényleg nagylelkű és segíti a másikat annak nem kell hitegetni senkit erről.

"Mindenkiben bent van az, hogy ÈN."

Igen...és? Miért ne lenne? Benne van az ÉN is, úgy ahogy sok minden más örökölt és tanult szokás, ösztön.

"hogy nagyobb hatalmad legyen az èleted ès akár más ember èlete felett."

Ez alapvetően hülyeség. Tény hogy bizonyos szint felett összekapcsolódik a hatalom a pénzzel, de az emberek többsége nem hatalomra vágyik, hanem arra hogy ne mások hatalmának legyen alárendelve. Na meg hogy ne havi 70 ezerért kelljen gürcölnie egy életen át, hanem a saját életét élhesse.

"Nem èrtem minek kell drámázni, hülyèskedni mikor egyáltalán semmi èrtelme."

Ezt tőled is lehetne kérdezni, hogy miért itt drámázol ha úgysem szereted az embereket.

Még ha nincs is egészen értelmesen megfogalmazva, amit írsz, csak csupa címkézéssel, számomra főként az is fárasztó, amikor valaki minden komolyabb értelemtől eltekintve az indulatával akar meggyőzni másokat. Bár érthető, hogy van benne indulat, de pusztán ezzel senkit sem fog meggyőzni.

A leírásban sok a címkézés, vagy a feltételezés, miközben nem fogalmaz nem konkrét problémát, (időre és helyzetekre gondolva) tehát minden egy rögeszmés gondolatba darálódik, és agyon általánosít.

Ahol mások túl önzőek, valószínűleg az önzőség okát is meglehet határozni, nem valami emberi természetre fogni.

Alapjába véve az embereknek fontos az, hogy a saját egójukból kilépjenek, de ez sokaknak nehéz. Ez az ego érthető is, mivel mindenki a saját fejéből bámul ki, a saját száján keresztül beszél, és a saját szemeivel néz kifele, nem a tiéddel. Ahhoz hogy másokkal azonosulni is tudjon valami megható pillanatban, oda agy is kell. Kicsi ész, ez minden. Mindenkinek a saját tudata fogja meghatározni, a tudatodon keresztül tudsz rácsatlakozni egy másik emberre, hogy az ő szemszögéből lásd a dolgokat (ha ez megtörténik, akkor mondhatod azt, hogy igazán érte tettél valamit), de addig a saját személyed korlátaiba szűkült lény vagy:) És innen természetes, hogy magadért teszel mindent.

Bár ezen többet nem is magyaráznék, engem egy természetes jó érzés tölt el mások társaságában, még akkor is, ha nem adnak semmit (kivéve szellemi vagy lelki dolgokat), akkor is jobb, mint egyedül.

Amúgy úgy is lehet gondolkodni erről a dologról, hogy a csokoládé önmagába véve a mágikus örömforrás, attól függetlenül, hogy kiszerzi meg. Mi lenne, ha sem neked, sem a környezetednek nem osztogatnának csokoládét, akkor nem lennének ilyen problémák.

Már az is önzőség, ha csak ilyen magától értetődőnek veszed azt, hogy neked legyen csokoládéd, amiért rengeteg sok kakaófa termést ki kellett ölni, és más távoli embereknek is dolgozniuk kellett vele, hogy neked lehessen, minden ilyenféle dolgot nem belátni önzőség.

Az is, ha képtelen vagy mások szemszögéből is nézni a dolgokat, pl. azokban a helyzetekben, amikor téged sz-rnak le (biztos ők is rengeteg ilyen "mély-filozófiai okot feltudnának sorolni arra, hogy miért), biztos ezt a kérdésedet is lesz-rják, vagy bármilyen örömödet, bajodat, akkor mi van?

Az emberek között is jobb esetben meglehet teremteni a harmóniát, hogy ha valakinek valakivel van egy problémája, azt megbeszéli, és megszületik az egymás közötti értelem megértés, nem csak egymás fejéhez dobálózás.

Amúgy elég vicces, hogy "a hajléktalanoknak pénz" témában is hataloméhségre asszociálsz (nem inkább az, hogy nem akar éhen dögleni?), az emberben kellő érettség is ki kell alakuljon ahhoz, hogy egyáltalán felfogja hogy mi a piculát akar kezdeni azzal a borzasztó hatalommal? Például és feltudom fogni, hogy nincs mit kezdenem vele. És a lottót sem akarom megnyerni.

Az emberekbe akkor nevelik bele ezt a hatalom éhséget, amikor épp egzisztenciális félelmet akarnak kelteni benne, miszerint csak felsőbbrendűként élheti túl magát egy ellenséges, idegen világban.

Ez csak értelmetlen hozzáállás a sok közül. Én szerencsére nem így érzem.

Szerintem az is elég fontos önismereti meghatározás, hogy nagyjából az vagy, amit a világból észreveszel.

Én nem veszek észre annyi esetet, amiben az emberek önzőek lennének, viszont gyakran számon tartom azt, hogy valaki jó fej és kedves volt velem, különböző helyzetekben. (de olyan helyzeteket is, amikor nem)

Mindenki másként észleli a sokoldalú világot, hogy más részét emeli ki belőle, ezek közt nincs is "valódibb" rész, csupán részrehajló vagy, a valóság egy részét tartod számon magad előtt, minden mást kizársz.