Mit tegyek? Nem bírok leállni a vagdosással!

"én nem akarom abbahagyni"

Folytasd, vagy realizáld tényeket amik ellenkezőjét fogják akartatni veled.

Ha nem lenne ennyire rossz hozzáállásod, nem kéne lenyugtatni, mert 1, vagy magad tudnád lenyugtatni vagy 2, nem kellene, mert mindig az lennél.

Ne ígérj akaratod ellen szóló dolgot.

Írj ha kell segítség. Jobb vagyok minden pszichológusnál.

Én 12 évesen kezdtem, nem divatból, mert 20 éves koromig azt sem tudtam, hogy más is csinálja rajtam kívül. Akkor láttam a lifenetwork-on egy műsort ilyen emberekről. Teljesen ledöbbentem. Akkoriban még nemhogy fb, de internet is ritka volt...

Nem sokkal később pedig találkoztam valakivel, aki szintén vágta magát. Nagy döbbenet volt, és morbid boldogság,hogy valaki megérti mint megyek keresztül.

Soha életemben nem cigiztem, nem ittam. Nem alternatíva. Aki azt mondja, hogy inkább szívjon el egy cigit, az cseppet sem jobb. Sportoló voltam, rendszeresen jártam edzésekre, de a futás és a takarítás sem alternatívája, de nem magyarázom, aki tudja miről beszélek, az tudja, a többiek meg úgysem értik, ahogy én sem értem a drogosokat vagy az alkoholistákat...

Először csak karcoltam a késsel, majd egyre mélyebb vágásokat csináltam. Mindig, még nyáron is hosszú ruhában voltam. Pont, hogy nem akartam felhívni magamra a figyelmet. Csak úgy nem vágtam, mert vágytam rá. Akár hetek is elteltek vágás nélkül, de a pengeéles kés mindig ott volt a párnám alatt. De ha bűntudatom volt, ha bántottak lelkileg, nem volt más ami megnyugtat, mert én nem szeretem a konfrontációt, csak hallgatok, és magamban tartok mindent.

Egy éjjel túl mély sebet ejtettem a combomon. Olyan erősen vérzett, hogy majdnem kórházban kötöttem ki. De nem emiatt hagytam abba, hanem az akkori barátom ennek láttán azt mondta, hogy ha mégegyszer meglátja, soha többet nem beszél velem. Nem szerettem őt, sőt... Mégis akkor valami megváltozott bennem. Már 6 éve nem vágtam magam. Egyszer-egyszer éreztem késztetést, de tudatosan elterelem a figyelmem. Persze az is sokat segített, hogy boldog vagyok, 2 tündéri kislány édesanyja, boldog párkapcsolatban. A sebeimet már nem rejtegetem, felvállalom, hogy volt egy ilyen szakaszom, de már túl vagyok rajta. Persze ha rákérdeznek azt mondom, hogy beleestem régen az üvegbe, de aki látott már ilyet,az tudja...

Én azt tanácsolom, hogy minél kevesebbet használd, és keresd meg a boldogságod! Mert olyan nincs, hogy nem lelsz semmiben és senkiben örömet. Légy tudatos!