Miért van ennyi nárcisztikus/önimágó/egoista ember?

Lehet, hogy rossz ember vagyok. Biztos.

A magamutogatást hát, nem is megértem, de mindig is voltak ilyen emberek, csak a platform változott.

De engem is az érdekel, hogy a kommentek őszinték-e. Mert pl. ha egy túlsúlyos ismerős kirak képet, amin hat tokája van, és 100 nő aláírja, hogy gyönyörű vagy, azt értem, mert könnyű az olyat dicsérni, aki csúnyább, rosszabb nálad.

Nem hiszek az őszinte csodálatban, vagy legalábbis nagyon rendben kell lenned önmagaddal, hogy azt tudd mondani egy tényleg szépnek látott emberre, hogy szép.

Az emberek többsége szereti fényezni az életét, mert ha csak a lecsupaszított valóságot látná, lehet kinyírná magát.

Én ha valakinek beírok valamit, azt úgy is gondolom, de ritkán írok be. Azt nem tudom, hogy amikor mások írnak, ők komolyan gondolják e.

A szépség relatív, sokan sokfélék vagyunk, és elfogadható hogy a többségnek más az ízlése, mint neked. Nem tetszhet mindenkinek ugyanaz az ember. Párválasztáskor ez ideális. Rossz lenne, ha mindenki egy embert akarna, a többinek meg nem jutna pár.

Én nem vagyok irígy arra ha egy ismerősöm Dubajba megy, pedig 4 éve nem nyaraltam sehol. Mégis inkább kikérdezem, milyen volt, mert kíváncsi vagyok rá, meg érdekel, hogy milyen helyeken járt és miket fotózott.

De lehet, hogy azért sem vagyok irigy erre, mert mindenki arra gyűjt, ami neki fontos. Pl én inkább gyűjtök egy hangszerre, mint nyaralásra, aztán amikor mégis eljutok nyaralni, mert egy kedves ismerősöm elvisz kocsival és csak a sátorhelyet kell fizetni, akkor az egy olyan nagy élmény nekem, hogy sokáig mesélgetem másoknak. Mert most érted. Mire jó az élmény, ha nem mondhatod el senkinek?

Szerintem ők is így vannak ezzel, akik kiírják a dolgaikat. Amikor indulnak az egy olyan nagy öröm, hogy meg akarják osztani mindenkivel. Nem hinném hogy polgárpukkasztásból csinálnák.

Az mire lenne jó, hogyha mindenki csak irígykedne a másikra? Gondold el, ilyen felfogással senkinek ne legyen semmije, ha mégis van egy jó cucca, azt dugja le gyorsan mindenki elöl, és soha ne nyaraljon, vagy szégyellje magát amikor suttyomba elmegy egy drága helyre nyaralni, aztán a fotóit ne mutassa meg senkinek. Nehogy megsértse a barátai jóérzését. Aztán ha mégis megtudják, törjön ki a botrány. Ez aztán értelmes lenne.

"Nem hiszek az őszinte csodálatban, vagy legalábbis nagyon rendben kell lenned önmagaddal, hogy azt tudd mondani egy tényleg szépnek látott emberre, hogy szép."

Hát, én valószínű nagyon rendben vagyok magammal, mert arcra se vagyok nagyon extra, bár mások szerint jóképű, testre meg pláne nem, mivel lusta vagyok tenni érte :), férfiként mégis őszintén el tudom ismerni, ha egy másik férfi "szép". Irigylem, de nem rossz értelemben, inkább amolyan tisztelet ez. Viszont a szépségben nálam benne van az is, hogy kell, hogy legyen valami emberi vonása, valami gyengeség vagy beképzeltség, vagy valami, amitől nem tökéletes az illető, amivel szimpatikussá tud válni. Mert ha valaki csak jóképű, de átlagos, hibátlan, unalmas, akkor nem látom "szép"-nek sem.

A Facebook meg egyébként mindig is arról szólt, hogy akik semmi érdemlegeset nem tudnak felmutatni az életben, azok reklámozhassák magukat rajta. Tudod, azok az átlagemberek, akik aztán kibeszélik az olyan ismerősüket, aki igazán nárcisztikus, szerelmes magába, mert az ugye már nem fér bele az ő társadalmilag elfogadott szürke átlagértékrendjükbe. De a Facebookon villogás, az igen. Igazi képmutatók, de mivel sokan vannak, azt hiszik, ők a normálisak, ők az egészségesek, ők a jók. Röhögnöm kell...