Miért van az, hogy a szüleimmel minél rosszabb viszonyba vagyok annál jobb a szociális életem és fordítva?

Amikor anyámékkal mutatkozom, egy szerencsétlen béna b*lfasz vagyok, egy nyomorék. Amióta normális kapcsolatba vagyok velük, azóta nincsenek barátaim se. De amikor napi szinten veszekedtem velük, amikor gyűlöltem itthon lenni és kiálltam önmagamért, volt szociális életem és jól is éreztem magam másokkal, az volt a felszabadulás amikor kiléptem az utcára.

Pl. most hívtak egy állással kapcsolatban, anyám vette fel a telefont, utána átadta nekem. Apám itt volt a másik szobába még a tv-t is lehalkította, hogy hallja mit beszélek. -.- Annyira kínosan éreztem magam végig, teljesen megszeppentem és egy normális mondatot nem tudtam kinyögni.

Ellenben amikor érdeklődtem, tök egyedül voltam, nem tudta senki hogy telefonálok és magabiztos, normális voltam.

Mi lehet az oka ennek?

19/l