Én vagyok az egyetlen, akit kiborítanak a mai fiatalok?

Engem csak a kamaszkölkök(fiúk) de azok nagyon. Hivatalból verni kéne a nagy részüket, csak úgy.

Látszik, a mai nők többsége apa nélkül neveli a fiúkölküket, ezért van ennyi elkényeztetett, nagypofájú kis majom mindenütt.

Minden héten vagy pár egyetlen ember, akit kiborítanak a mai fiatalok.

Valóban, régen nem így volt, akkor a nemileg már érett kislányok a falvakon gyereket szültek bulizás és ivás helyett.

Mi számít neked egyáltalán "régen"-nek? Régen sem voltak boldogok az emberek, minden kornak megvan a saját kínja.

De, régen is így volt, csak a szentfazékok azt hiszik, hogy amiért ők pont otthon ültek ilyen korukban, ezért mindenki más is ezt tette, pedig dehogy.

Én először 7. osztály végén rúgtam be és ezzel úgy a középmezőnybe tartoztam. Cigizés korábban kezdődött. Volt mindez majdnem 20 évvel ezelőtt.

16 éves vagyok és nem járok bulizni, nem próbáltam még ki a cigit és szűz vagyok. Tudtommal pedig régen sem volt ez sokban más, akkor is voltak bulik, akkor is volt cigi meg pia, és, ha akkor nem ez volt a "menő", akkor valami más. Amúgy meg utálom, mikor a "mai fiatalokról" van szó, és így beszélnek rólunk, mert lásd, rám nem tartozik, és sok más emberre sem.

És boldogabb? Ezt hogy érted?

Engem is kiborítanak! Régen azért más volt. Mi például 50 éve nem 12, hanem már hat-hétéves korunkban is a város melletti láposra jártunk bagózni. Faterunktól csórtuk a cigit, és az volt a menő, aki hosszabb cigivel jött. Én szerencsés voltam, mert az én apám Románcot szívott, miután áttért a Kossuthról, meg a Terv-ről. Az pedig jóval hosszabb volt, mint az akkor divatos Fecske, vagy a Plovdiv. Az tény, hogy nem bulikba jártunk piálni, de megtaláltuk mi is a módját, ha inni akartunk.

Hogy a régi, vagy a mostani fiatalok a boldogabbak? Szerintem mi voltunk boldogabbak. Mi nem a számítógép zsinórjaiba gabalyodva nőttünk fel, hanem kint játszottunk. Fiúk a fiúkkal, lányok a lányokkal. De sokszor megesett, hogy nem volt más, így kénytelenek voltunk vegyülni. Ilyenkor papás-mamást, doktorbácsist játszottunk, ami a szülők szemében igencsak elítélendő dolog volt. Mindazonáltal játékaink során megismertük a másik nemet, megtanultuk, hogy más a gondolkodásuk, más a lelkiviláguk. Ennek a tudásnak a birtokéban léptünk a fiatal felnőttkorba, és így mi nem, vagy legalábbis kevésbé féltünk a lányoktól/fiúktól.

És még valami: A mi játszótereink építkezések, elhagyott bányaüregek, szeméttelep, lápos, várost határoló erdő-mező voltak. Mai szemmel nézve vad játékaink voltak. Egy felhasadt lábszár, tenyérnyi kék-zöld foltok, csontig hatoló horzsolások, urambocsá' eltört végtag, vagy betört fej mindennapos járulékai voltak a vadulásainknak. De megszoktuk a fájdalmakat és nem féltünk tőle. Később, fiatal korunkban hajmeresztő ökörségekkel bizonyítottuk "bátorságunkat". Semmivel sem voltunk jobbak, mint a mai napok száguldozó motorosai. Pusztán brahiból felmásztunk például emeletes házak erkélyeire, és kicseréltük a szomszédos lakások berendezését. A különbség csak annyi volt, hogy mi rendszerint csupán saját testi épségünket vagy életünket kockáztattuk.

És hidd el, kérdező, ugyanúgy gyűlöltük az öregek "Ó, ezek a mai fiatalok! Bezzeg a mi időnkben..." típusú szövegeit, mint ahogy a maiak is gyűlölik.

7es, nem teljesen igaz amit írsz ugyanis van olyan ismerősöm aki utcagyerekként nevelkedett, szülők ide oda passzolgatták egymás között mert egyiknek sem kellett, + roma is és mégis egy egészséges normális felnőtt férfi lett belőle, jelenleg egyetemen tanul és küzdi magát felfelé, sokan példát vehetnének róla. ő a legjobb ember akit ismerek, sok magyart felülmúl :)

Kérdező, nálunk is voltak olyanok akik cigiztek általánosban, az ivás annyira nem volt jellemző de az is előfordult, nem újdonság ez :)

Hát ne borítsanak ki. Az ő dolguk. Mit érdekel az téged, ők cigiznek-e vagy sem?

Képzeld, sok ismerősöm cigizik, és piál, (pedig a fiatal korosztályba tartozom) engem meg nem érdekel, mert van életem, és nem másokéval foglalkozom. Ha ők így BOLDOGOK, akkor legyenek így!!!!!