Csak szerintem van ilyen? Vannak olyanok akik eleve sikertelenül születnek.

Szerintem minden csak a szemlélettől függ, hogy hogyan közelíted meg a dolgokat.

Nekem 2 évvel ezelőttig nem volt semmi bajom azon kívül, hogy sosem voltam igazán szociális típus, szóval a szociális életemen kívül minden rendben volt. Aztán 2 éve elkezdett fájni a lábam, azóta gyakran van, hogy annyira fáj, hogy rá sem tudok állni, össze-vissza sugárzik, az orvosok azóta se tudták megállapítani, mitől lehet, szóval eléggé nehezen mozgok, bizonyos pózokban és mozdulatoktól elképesztően fáj. Azóta nem is sportolok igazán, pedig azelőtt szerettem.

Persze ez nem olyan égbe kiáltóan nagy probléma. Én úgy tekintem, hogy minden rendben van velem, majd egyszer kiderül ennek is a miértje és talán sikerül megoldani valahogy, de egyébként minden rendben van, ha nehezen is, legalább tudok járni, van aki tolószékbe kényszerül, szóval úgy tekintem, hogy lehetne rosszabb is... Arról meg, hogy jobb legyen, majd teszek. :)

Az pedig nem kéne érdekeljen, hogy ki mit gondol. A jóga ...? Ez eléggé gyerekes gondolkodásra vall. Bármi, ami segíthet és biztosan nem ront az ember állapotán, azt érdemes kipróbálni, mert rosszabb nem lehet tőle, tehát akkor csak előre vihet, és ha minden ilyen lehetőségen kapsz, előbb-utóbb valamelyik segíteni fog. ;) (És kit érdekel, hogy ki mit gondol róla? Egy sport hogy lehet...?)

Mintha magamat olvasnám.

Te is szépen ráfüggtél az edzésre.

Szociális fóbiám és generalizált szorongásom van,néha alvászavarok.

Én is edzek,és az életem ehhez igazítom,én sem tudnék enélkül élni.

Már előre félek attól,hogy mi lesz velem,ha ki kell hagynom egyszer,mert rávisza kényszer.

5-6éve edzek,és eddig max 2 hét volt,ami kimaradt.

Ezen is folyton szorongok,hogy tudjak normálisan aludni,az emésztésem is rendben legyen...

Nem vagyok képes elfogadni,hogy nekem kevesebb jár.Nem akarok átlagos lenni,ha nem vagy elégedett önmagammal,akkor szerintem az élet csak egy lassú halál.

Én még az öregedéstől is félek...

28/f meleg

Szóval nagyon sokat számít a genetika,a környezeti hatások és harmad sorban az akarat...

Ha valaki extrovertált,könnyen nyíló,barátkozó személyiség nagyobb eséllyel lesz sikeres ember.

Ha valakinek normális szülei voltak,nem olyanok,akik azon veszekedtek,hogy ki igya meg az utolsó pohár sört,akkor nagyobb eséllyel lesz sikeres.

És sokat számít,hogy mennyi a fájdalom- és ingerküszöböd,mennyire tudsz mentálisan és lelkileg ép maradni,elfogadni,elviselni a hatásokat,amik érnek.....

Valahol én is úgy érzem,hogy nagy eséllyel már a fogantatásnál eldőlik a sorsunk,kisebb részben tudjuk befolyásolni a körülményeket...