Mit kezdjek a fene nagy büszkeségemmel? Több alant

Örökölt "betegség", mert anyám és nagypapám is ilyen, és ők sem tudnak vele mit kezdeni. Hogy miben nyilvánul meg? Pl: a kedvesség, együttérzés abszolút hiányában, ha hazamegyek, nem köszönök senkinek sem, de ha mégis, akk elmorgom hogy helllóó aztán már megyek is gépelni, semmi nem érdekel. Tehát ridegek vagyunk, egymással és másokkal szemben is. Lenézünk mindenkit, pedig nem is vagyunk pozicióban stb hogy jogos lenne a beképzeltség...

Néha vannak tisztább pillanataim, de nem sokáig, akk pár órára-napra normálisabb leszek, de mindig visszatér utána a flegmaság... Nem tudom mit csináljak, segítséghez nem fogok fordulni ahhoz túl büszke vagyok... Most is csak azért irtam a kérdést mert "olyan" pillanatomban vagyok, kicsit magamba néztem, de sajna holnap már lehet hogy a kérdést is törlöm... MIt tehetnék??? Hisz segítséget sem vagyok hajlandó elfogadni, önmagától pedig nem fog javulni a helyzet...