Mi ertelme az eletemnek ha se munkam se baratnom se eletcelom es mindig itthon vagyok?

Az értelmet neked magadnak kell megtalálnod, és tenned érte, hogy megvalósuljon.

Keress valami hobbit, élvezd a nyarat, menj el önismeretre, és találd meg azt amit keresel!

Nekem van párom (még), végzettségem (ami nem jó sehova), életcélom a boldogság lenne (de ez ciki manapság), nincsenek barátaim (hosszabb távon mindenki idegesít), munkát keresek (de nem tálalok).

Jelenleg képzem magam egy tanfolyamon, ami rohadtul nem érdekel de talán el lehet vele helyezkedni.

Tanácsot adni nem tudok. Próbálkozz. Keress hobbit.

semleges vagy minimális akarattal nem kérheted Isten segítségét, legalább is én így értelmezem sok ember tapasztalatából merítve

azok az emberek akik kiskorba könnyen átvették egymás stílusát, mondhatni felvették az átlagos viselkedést, együtt csináltak mindent később szociálisabbak lesznek, aztán van a maradék, a kisebbség aki meg nem tudott beolvadni

én is le vagyok eresztve most, távol családtól, közeli barátoktól, barátnőnek még a gondolata is messze van..

24 évesen nehéz belekezdeni az életbe, mármint ami életté teszi az életet, de csak gondolj bele csak nem akarsz 10-20 év múlva is itt tartani, tegyél valami olyat ami nagyon nagy változás számodra, nekem ez pl a külföldre menetel volt, persze nem sok minden javult, de attól függetlenül a szándék mindig legyen ott, mert h az elveszik akkor minden elveszik

Életcél... Tizenéves koromban mindig ordította apám a képembe: " mi az, hogy nincs életcélod?!" Nos 20-21 éves koromba kezdtem el kapizsgálni. Egy: Megszabadulni azoktól, akik lelki nyomást fejtettek ki rám (csalás s hazug barátok). Kettő: Saját boldog élet, ahol békésen a hobbijaimat kiélhetem (művész lélek vagyok). Huszonévesen feltettem a nagy kérdést azok felé, akik piszkáltak: Mi az életcélod? Mit dolgoznál, amit szeretnél is mint hobbi? SENKI nem tudott mondani értelmes válasz. S rengeteg ember else gondolkodik önmagában csak sodródik az árral; napi dolgaikat csinálják robot módba.

Ha akarsz valamit kezdeni magaddal, tedd meg az apró lépéseket, mert ha nem akkor jobban beszűkül az agyad s a depresszió feltör.

Pl: Nézz körbe neten hobbik terén s érezz rá valamelyikre, ami közel áll hozzád. Nincs olyan hobbi, amire nem kell egy minimálisan is költeni, így jön képbe: Érdekel valami hobbi, ami motivál munkára. A munka kicsit felélénkíti az eltunyult testet-lelket. (Én pl vitamint vettem kondis boltba, azis segít a közérzeteden. Meg nem fogyasztok semmi kávét v hasonlót ami felfob szóval vitamin mellett kötöttem ki.)

Gondolom a leírás alapján a szüleiddel élsz, akik elnézik a tunyulásod. Tuti olykor meg-meg jegyzik nemtetszésüket s részben ezért sincs kedved így maradni.

Hmm párkapcsolat: Ha nem mersz nyitni személyesen, kezdjed el neten. Talik/randik tapasztalatnak. Járkálj el otthonról könyvtárak/kávézókba stb vagy csak simán sétálj picit. (közbe meg ki tudja kibe botlasz)

Plusz egy indok, higy kezdj magaddal valamit: A nők nem szeretik ha huszonévesen még a srác anyuci-apucijával kell jópofizni az helyett, hogy nyugodtan elvonulhassanak kettesben. (párommal mi is utáltuk ezért is akartunk mielőbb külön menni)

Magadat fedezd fel, mihez értesz, írd egy lapra a jó s rossz dolgokat/okokat, nézd át s gondolkodj azokon is s mi módon tudod szebbé tenni valami kisebb-nagyobb lépéssel. Megesik olykor, hogy tested-lelked húz a ágyba, mint lusta vagy éppen depis éned, de a fejedben kell elhatároznod magad az előre lépésre.

alkotói pályámon eleinte csak a ceruza papír létezett, de nyitottam az új dolgok elsajátítására. Láttam pár alapot pl: Szobrászat...érdekes volt, de abban a formávan nem annyira, hogy ki is próbáljam, ezért saját kis világomban gondolkodtam mi lenne az ami tetszene nekem. Neten találtam egy jp babát (bjd) ami nagyon tetszett de drága volt, így arra jutottam megalkotom, ha tudom. Így jöttem rá: szobrászat is megy.

S más dolgokat is ki-ki próbáltam s nem bántam meg.

Próbálj kutakodni neten/boltokban mi az ami leköt. Az elmúlt pár évben a kockulásra is rácuppantam a barátom átal.

Az embereket utálod? Nekem megjegyezték "retek antiszoc vagy" erre én: Nem csak csupán tudom milyenek az emberek.

Elbeszélgetek bárkivel, de az alkotás/kockulás(klán vezetők vagyunk párommal)/magánélet nekem bőven elég. Sok ember nem viseli el szókimondó oldalamat, mert én nem csak bologatok mindenre, mint egy bologatós kutya, hanem NEMet is kimondom. (pl nem fogok hazudni a csajnak ha megkérdezi jól áll-e ez az. Ha nem illik hozzá elmondom, minthogy kigúnyolják mások) Bahhh sok gond van a szimpla kapcsolatokkal xD Talán egyszer lesz olyan "barát"nak nevezett ember, aki értelmes és felfogja nem megbántásból mondok dolgokat.

Elég a párom, akivel őszintén megbeszélhetek dolgokat és nyúzhatom><

Megjegyzés: Mielőbb lépj az "élet" felé Önmagadért! Fiatalon lehet elkezdeni, ha kiöregszel bele fogsz törődni, mint azok az emberek, akik alulfizetett melóval s megkeseredett élettel reggelente búval tömött arccal várják a buszt, mint valami gépek.