A zene tényleg fontosabb a fiatalabb generációknak, vagy csak úgy tűnik?

Én is úgy vettem észre, hogy kicsit fontosabb.

Nem vagyok szociológus vagy ilyesmi, pusztán a saját tapasztalataim és következtetéseim írom le. Lehet, hogy tévedek, benne van a pakliban. :)

Ha visszaugrunk az időben, régen a népdalokat énekelték és a bálokon szólt zene. Fontos volt, közösségösszetartó és szórakoztató. (Az őskorban a hó-rukk dallamok a munkában is segítettek.) Ettől még a földön kapálni kellett, az állatokat terelni. Megvolt szépen a munka a fiatalabbaknak. Nemesi családok béreltek fel zenészeket és zeneszerzőket, ott már nagyobb iparban ment a zene készítése és hallgatása.

Ugorjunk egy kicsit az időben. Hanglemezek, kazetták, hasonlók. Többségük beszerzése még drágább, nehézkesebb volt, de már szólt. Több fiatal tanult, mint előtte és kevesebb dolgozott egész nap. Több idő és lehetőség maradt a zenehallgatásra. Koncertek nagy eseménynek számítottak.

Manapság pedig, kelhetek zenére beállított ébresztővel, szólhat a fülesben vagy a kocsiban a zene, munka közben is a rádióból, hazafele is. Átugorhatok haverhoz, youtubról benyomhatjuk a tegnap kiadott számot, torrentekről meg több terányit lehet leszedni vagy amazonról rendelni.

Szóval a technika fejlődött, a lehetőségek nőttek. Nekem pl. nem kellett egész nap a földeken dolgoznom, zenei technika nélkül. Helyette tanultam/tanulok, itthon segítek, aztán majd később dolgozok és körülvesz a technika és az információ. És szépen, ezeknek köszönhetően beépül az ember életébe a zene. Kiskori szülinapjaimon a szomszéd lejátszójáról szólt Halász Judit meg a Hupikék Törpikék és lett pár emlék. Később kaptam egy walkmant és új dimenziót nyitott meg, hogy bevihetem a zenét az iskolába. Most meg egy kis telefonon streamelhetem, amit akarok. De ha megnézed, sokan mennek buliba, előtte szól a zene, ott is szól a zene és utána is, majd másnap reggel is. Régen elég nehéz lett volna, ha bál után ilyet akartak volna.