A bulizós életmód és a nárcizmus tulajdonképpen szorosan összefügg?

Már 20 is elmúltam, de sosem voltam még sem buliban, sem fesztiválon, hiszen a meglehetősen sovány és előnytelen testalkatom miatt borzasztó kevés önbizalmam van. Ha az utcán sétálok, akkor is inkább próbálom magamat kihúzni és dinamikusan lépni, hogy ne tűnjek annyira alacsonynak (persze semmit nem segít) és pólót sem szívesen viselek, hanem inkább vékonyabb hosszú ujjú ruhákat preferálok (pl. ing). Meg sokszor azt érzem (de szerintem így is van), hogy mindenkinek megvan a negatív lesajnáló véleménye rólam. Szóval az énképem eléggé romokban. Szeretem hallgatni a zenéket (bármilyet), de egy Balaton Sound-hoz vagy Sziget-hez hasonló fesztiválon képtelen lennék laza lenni, így is örökké azon agyalok, hogy milyen visszamaradott alkatú vagyok és jó lenne újraszületni. Az ilyen fesztiválvideókon is szinte kivétel nélkül, csinos, dús keblű csajokat és izmos, magas, alfahím pasikat látok és olyan érzésem van, mintha ez az egész bulizós életmód a XXI. századi nárcizmusra és az ebből eredő féktelen hedonizmusra épülne.

Vagy én látom nagyon rosszul? Közületek van-e olyan hozzám hasonló ember, aki a kinézete ellenére el szokott menni ilyen rendezvényekre és jól is érzi magát?