Teljesen átlagos, normális lány vagyok, vagy van velem valami baj? (többi lent)

15 éves vagyok....és egyszerűen nemtudom miért vagyok olyan amilyen....teljesen másnak látom magam mint a korosztályomban élők....kezdjük a külsővel....barna/sötétszőke hajam van ami teljesen átlagos....a szemem fekete...valamilyen szinten szerencsésnek vagyok mondható mert eddig megúsztam néhány pattanással akármit ettem is...szerintem nincs egy bányarém pofám és más szerint sincs azzal baj....úgynézek ki mint egy profi úszó mert genetikailag olyan vállam van mint egy izmos (férfi) úszónak...a mai ideálhoz képest ami 50 kiló alatt kezdődik nos annak egyátalán nem felelek meg...nem tartozom a plus size kategóriába de a vékony kategóriába sem szóval igazából nem is tudom hova tartozom...magas is vagy eléggé (177 cm) a ruháim olyanok amik nekem megfelelnek..nem éerdekel a divat ha lenne elég kézügyességem saját magam készíteném a ruháimat....a fülemben elfér 5 pár fülbevaló....szóval ha összegezni akarnám...kinézetre egy teljesen átlagos szürke lány lennék...belsőre viszont furának érzem magam....sokat olvasok és szeretek is olvasni...a tanulmányi eredményeim eddig jobbak nem is nagyon lehettek volna...bár a testneveléssel vannak kisebb gondjaim mivel eléggé béna vagyok hozzá. nehezen barátkozom és félénk is vagyok eleinte...de ha egyszer feloldódom akkor nem érdekel mit gondolnak rólam a körülöttem lévők....meg tudok őrülni úgy viselkedem ahogy kedvem szottyan....hangosan nevetek táncikálok viccelődöm vagy éppen elkezdek sírni ha szomorú vagyok....ezt akár buszon vagy nyílt utcán is megteszem....van egy olyan tulajdonságom hogyha kiismerek valakit akkor akármilyen nyomorultul érzi magát én addig hülyéskedek vele míg mosolyt nem varázsolok az arcára....szeretem ha rámmosolyognak...és sokszor az is elég lenne hogy felvidítsanak...mert nagyon sokszor vagyok szomorú...azthiszem azért mert még nem találtam hozzám hasonló embert aki megért...kicsit bánt az is hogy még nem volt fiúm mikor az ismerőseim között már van aki a negyedik barátján van túl...vágyom is rá hogy legyen valakim aki megölel aki megcsókol vagy simán csak fogja a kezem a bajban és nem szégyell a világ előtt de valahogy nem volt még olyan srác aki nekem is kellett és akinek én is kellettem volna...és lehet hogy nagyok az igényeim meg nem egy tündérmesében élek de nekem édesanyám mondta mindig hogy ne adjam le az elvárásaimat csak azért mert még nem találkoztam olyannal aki megfelelt nekik (ezt mind a barátokra mind a szerelmeimre értette)....a szüleimnek el szoktam mondani majdnem mindent de ők gyakran nem értik mit miért tettem vagy hogy érezhetek így....és lehet hogy ez tipikus kamasz dolog de úgyérzem ők tényleg nem értenek engem....az általános iskolában 6.-ig csúfoltak de akkor megelégeltem és kész kis duci-szörnyeteggé váltam aki bántott azt én is bántottam...ezért egyszer be is hívták a szüleimet de aztán egy nyár alatt nőttem vagy 10 centit és nem híztam így már nem voltam elhízva annyira valamint megnőtt a mellem is aminek örültem mert kezdtem ki is nézni valahogy nőtt az önbizalmam és teljesen megváltoztam…mindenkivel próbáltam kedves lenni bár ez néha nem úgy sült el ahogy szerettem volna....sokszor van úgy hogy csak fel akarok szállni egy buszra és elmenni világgá....ha lesz elég pénzem és hivatalosan is felnőtt leszek ezt is fogom tenni...néha magamban beszélek ami mondjuk nem egy normális dolog de barátok híján vagy magammal vagy a cicámmal értek szót….nos igen ez meg a másik….hogy nem igazán vannak barátaim és lehet hogy miattam mert eleinte zárkózott vagyok de nemtudom mit is kéne tennem ez ellen….5 éve trombitázom és a tanár szerint is tehetséges vagyok meg a többi ember szerint is….és szeretek is trombitázni csak valahogy kényelmetlenül érzem magam egy-egy fellépésen…olyannyira hogy egyszer el is rontottam az egészet….mostanában egyre magányosabb vagyok és mivel most megyek középiskolába félek is hogy ott majd egyátalán nem fogadnak el kinéznek maguk közül és utálnak majd….még egy furcsaság hogy túlérzékeny vagyok….ha valaki rámkiabál képes vagyok akár egy órán át is sírni….néha csak úgy magamtól is elpityeredem… a zenei ízlésem változó mindent meghallgatok de legjobban a dallamos rock vagy ilyen depressziós nyivákolós zenék tetszenek…..meg némelyik mai pop szám….átlagos vagyok és tömeglány mint ami mostanában elterjedt? esetleg őrült? vagy egy láthatatlan szürke senki?lehet hogy össze-vissza lett vagy kihagytam valami fontosat de most ez így sikerült…ha valaki végigolvassa ezt a hegyi beszédet annak nagyon köszönöm :) ha választ is tud adni annak még jobban köszönöm…..15/L