Mit csináljak, ha nem merek elfogadni senkitől semmit ezért bunkónak hisznek?

Anyám kiskoromban úgy nevelt, hogy senkinél nem fogadhattam el semmit. Ha mentünk rokonokhoz, és meg kínáltak innivalóval és kértem, anyám mondta egyből, hogy nem kell neki, ne adj neki. Aztán egyszer egy másik rokonunk meg akart kínálni puffasztott rizzsel, mert éppen azt evett, erre anyám jött, hogy jajj ne hülyéskedj már, nem kell neki.

Akárkihez átmentünk ha akartak üdítőt adni mindig mondta, hogy jó nekem a víz is. Egyszer a szomszédban voltam a barátnőméknél és ettek, megkínáltak engem is, pont akkor jött át értem az anyám és kiabált, hogy mégis mit csinálok, legszívesebben szét verné a fejem stb. Sok ilyen sztorit tudnék még mesélni.

Az a lényeg, hogy senkitől nem merek elfogadni semmit, még a mamámnál sem, egyszerűen annyira bennem van, hogy anyám miket mondott mindig. Másnak is feltűnt már, hogy milyen vagyok és vissza hallottam már, hogy bunkónak hisznek. A mamám a szemembe is megmondta.