Azok a fiatalok akik ma punk, goth, raszta vagy egyéb feltűnő stílust képviselik, hogy fogják a gyerekeiket megnevelni?

Én darkos vagyok, és néhány dologgal ennek révén gazdagodott a személyiségem, amit majd át is adok a gyerekemnek:

- FOGADD EL A MÁSSÁGOT! Ha vmi nem tetszik, nem szólogatsz be, szépen eltűröd. És ne ítéld el a másikat, csak mert szerinted borzasztó az ízlése!

- Légy nyitott a világra! - én ugyan darkos vagyok, de a raptől kezdve a technóig mindenféle zenét meghallgatok, ami megtetszik, nem csak azt hallgatok meg, ami darkos. S attól még, hogy egy zenekar goth, nem feltétlenül jó.

- Csinálj olyan dolgokat, amit szeretsz! - ha nem tetszik a.... mittudomén farmersort, kék haj, akkor ne viseld! Ha nem akarsz táncolni a metálra, akkor nem kell ^^ HA NEM AKARSZ INNI A TÖBBIEKKEL, AKKOR NEM KELL INNOD!!!!!

- Fogadj el másokat a démonaikkal együtt.... néha azt is muszáj.

- Vigyázz a környezetedre, mert ez az egy otthonunk, a Föld van, és ha elpusztítjuk, semmi se lesz :( ne ártsunk az állatoknak se, erről a skinny puppy meg az agonoize is írt számokat <3

hát én valahogy így gondoltam megnevelni... :D amúgy minden mást teljesen átlagosan csinálnék.

Az az alapprobléma, Kérdező, hogy te élből azt feltételezed a másikról, hogy szar ember (iszik, cigizik, drogozik, kefél fűvel-fával stb.), mert elüt az átlagtól. Tán meg kéne ismerni a másikat, mielőtt messzemenő feltételezéseket vonsz le róla.

A másik hibás feltételezés az, hogy az ember felvett ideig-óráig egy ilyen stílust, szégyellnivaló dolog lenne. Azok az ex-akármicsoda ismerőseim, akik kiegyensúlyozott, egészséges életszemléletű felnőttekké váltak mosolyogva, szeretettel emlékeznek vissza rá.

Hiteltelenek meg biztos nem lesznek, mert veled ellentétben tudják milyen egy stílus/szubkultúra része lenni, így nem csak azt mondják, hogy "ne menj oda a gothhoz, mert elkapod tőle a sátánizmust!" hanem el tudják mondani, hogy nem kötelező drogozni az Ozora fesztiválon (sem), hogy milyen poén 20 km-es zseblámpás túrát rendezni (cserkészek és fantasy gyíkok), hogy ha az ember külföldre jár koncertre vagy eredeti CD-ket vesz, akkor nem marad pénze se piára, se cigire, drogra meg pláne nem :), hogy milyen érzés, ha a kedvenc külföldi előadód megismer egy koncerten...

11-es vagyok

Része ugyan valamelyest, de ha belegondolsz, az európai kultúrának meg úgyszintén az alkoholizálás elég szerves része, ahogy a bűntudat, bűnbánat, szégyenérzet, stb. De amúgy pl. a goth szubkultúrában az önpusztítás egyrészt nem csak drogokon át jelenik meg, másrészt sokszor valamilyen szimbólum maga az ital, vagy a drog. Például a cigaretta az elmúlás szimbóluma. És ez, hogy része, nem azt jelenti ,hogy arról szól, hogy jól kiütjük magunkat állandóan, hanem arról, hogy a témákról nyíltan "beszélünk", feldolgozzuk, amit magunkkal kapcsolatban, vagy a minket körülvevő emberekkel kapcsolatban nem tudunk. Mennyivel egészségesebb felfogás ez, mint csillogni-villogni és a cukormázas szerelemről és a bulizásról énekelni, közben meg millió személyiségzavarral küzdeni, és drogosnak, alkoholistának lenni? >< Nekem pl. sokat segítenek a nagyon depresszív zenék, és ezzel mások is így vannak. Illetve ez is megint arról is szól, hogy a társadalomból, közösségeinkből nem tagadjuk ki azt, aki mondjuk ilyesmivel él, hanem bele kell sokszor törődnünk. Vannak iylen ismerőseim, barátaim, és én őket ezzel együtt szeretem, és csak mert nincsenek teljesen rendben, nem fogok tőlük elidegenedni. S feljön a kérdés, hogy de hát az ember a szeretteinek felelősséggel tartozik - igenám, de azzal is, hogy hagyjon a másiknak szabadságot, jogot ahhoz, hogy dönthessen.