Lehet túllőttem a célon? Hogy találjam meg magam?

A lényeg az, hogy elég visszahúzódó voltam pár évig, még általánosban. Sokat szapultak pedig nem volt okuk rá (stréber stb..) és elég depressziós korszak volt nekem az utolsó 1-2 év. Tulajdonképpen eleinte nem érdekelt csak nevettem rajt, de ha 30 ember válik ilyenné annak bárkire lenne hatása.

Azóta 4 év alatt eljutottam oda, hogy magabiztosnak tűnök kívülről. Van aki úgy jellemez, hogy szókimondó, őszinte, határozott, karakán stb.. Ez tök jó, de amúgy belül nem annyira így érzem és a negatív kritikák máig jobban hatnak rám mint kéne. Persze van amikor én is elhiszem hogy magabiztos vagyok. Egyes barátaim szerint néha már túlzottan is annak tűnhetek ismeretleneknek. Pedig nem vagyok nagyképű, nem hordom fenn az orrom, és nem is akarom ezt a látszatot kelteni. Néha egy-egy szituációban ismeretlen emberekkel nagyon is gátlásos tudok lenni. Mostanában egyre hamarabb megtalálom a hangom, de bizonyos szintű félelem mindig megmarad bennem hogy mit gondolnak rólam meg ilyenek. Néha már nem tudom melyik énem az igazi, eredeti önmagam. Csak normális akarok lenni normális önbecsüléssel. Mit kéne ehhez tenni?