Mit tegyek ha a női rokonaim az alacsonyságom miatt sárba tiporják az önbizalmamat?

Már évek óta hallom a megjegyzéseket, de most már tényleg nagyon elegem van. A spanjaim is szoktak szívatni, de azt felfogom egy szimpla haveri piszkálódásnak (nem is akarok velük összeveszni). Viszont a két lány unokatestvérem és másod unokatesóm barátnője folyamatosan megjegyzéseket tesz a magasságomra, amely több, mint egyszerű csipkelődés. Fiatalabbik uncsim, mindig azzal szembesít, hogy ilyen törpének sosem lesz barátnője (amikor ez a téma szóba kerül). Többször volt már, hogy szóvá tették a ruháim méretét és azt, hogy 39-es a lábam. Meg jóval komolyabb sértő megjegyzések is elhagyták a szájukat, amelyeket inkább nem említenék. Ami viszont igazán kiverte a biztosítékot, az az, amikor a legutóbbi családi összejövetel során idősebb unokatesóm a hátam mögött konkrétan azt mondta a pasijának, idézem: "Remélem ez a kis guggoló mellszobor nem piszkít bele a családi vérvonalba." Komolyan mondom, majdnem sírógörcsöt kaptam, köpni-nyelni nem tudtam és anyámnál hiába vertem ki a balhét, hogy nekem ezekből nagyon elegem van, a végén még ő volt felháborodva, amiért valótlanságokat állítok. A testvéreivel jó kapcsolatot ápol és mivel én már nem egyszer vetettem fel ezt a témát, egyszerűen csak komplexusosnak gondol és természetes, hogy nem nekem ad igazat. Nem tehetek róla, hogy ilyen alacsonynak születtem apám miatt (anyai ágon egyébként mindenki magas vagy átlag magasságú), ráadásul még vissza sem tudok vágni, mert valahol tényleg igazuk van, de hogy ilyen hangnemben beszéljenek rólam...Legalább meghagynák maguknak a véleményüket, de nem, muszáj belegázolni a lelkembe. Azóta csak ez jár a fejemben és nem tudom magamat túltenni rajta. Eddig is kevés volt az önbizalmam, de most már tényleg egy nagy 0. Ezek a visszajelzések sajnos a társkeresésemre is hatással vannak, pedig mindig azt gondoltam egy aranyos pici lánnyal majd össze fogok jönni, de egyre gátlásosabb vagyok és az évek alatt a személyiségem is megváltozott.