Milyen sokat kéne olvassak, hogy legyen valami változás az egész kommunikációs készségemben?
Már olvasok könyveket egy ideje, abban a hitben, hogy majd a szókincsem, a nyelvtanom, a fogalmazási készségem javulni fog. Egyszerűen nem tudok fogalmazni, nem tudok normálisan szavakat használni. Sokszor van az is, hogy valamit elkezdek társaságban magyarázni és belebukok és nagyon kellemetlen az egész. Valamilyen megoldás erre lehetséges? Milyen sokat kéne olvassak, hogy legyen valami változás az egész kommunikációs készségemen belül?! Nagyon sokszor van az is még, hogy elkezdem a feladatot olvasni órán és nem értem meg, elolvasom még 1x és akkor már nagyjából felfogom, hogy mit kéne csináljak. Ugyanez van amikor pl. felszólít a tanár, hogy fejezzem ki a véleményem egy versről vagy egy könyvről. Elakadok, rosszul fogalmazom meg az egészet és kudarcba fulladok. Ezt a tanár amúgy jelzi is, hogy nem így kéne mondani. A fejembe megvan, hogy mit akarok mondani, de full nem tudom elmagyarázni ugyanazt amire épp gondolok.. a legjobb barátaim már hozzá szoktak, viszont ez engem nagyon idegesít és változtatni akarok...
ui.: szerintem van egy jó pár mondat amit nagyon rosszul fogalmaztam meg, de ne kövezzetek meg elvégre erről is szól ez az egész kérdés. És nem használok fogalmazásgátlót :D
válasza:
válasza: válasza:Dettó ugyanez!
Felelésnél is a fejemben van az egész anyag, csak izgulok vagy nem tudom, miért, de képtelen vagyok értelmesen fogalmazni. És akkor jön a tanári beszólás, hogy "Kislányom, a beszéded nagyon csúnya. Hármas."
Azt vettem észre magamon, hogy amikor rendszeresen, kb 1-2 naponta írok a naplómba, akkor a kommunikációm is javul, míg amikor ezt elhanyagolom, akkor rendszeresen beégek. Szóval a rendszeres írás, naplóírás szerintem tökre segít.
16/l
válasza: válasza:5-ös vagyok.
Hogy van nálad? Alapból tudod, mit kell mondanod, és egyedül egy üres szobában perfektül menne, vagy abszolút nem tudod megfogalmazni a gondolataidat?
Mondom, bárminemű írás sokat segít. Főleg a napló, mert ott ugye azt írod és úgy, ahogy TE akarod, senki nem fog érte beszólni.
Meg nekem még olyanok voltak, hogy húgaimmal hülyültünk, és interjúkat készítettünk egymással minden létező baromságról. Ugye ez az a kategória, hogy semmi tétje nincs, csakis az én telefonomon van meg, és csak én meg hugicám drága tudunk róla. Totál önmagam vagyok benne, a fogalmazás volt az utolsó utáni dolog, amivel törődtem közben, és visszanézve látom, hogy nem volt baj az önkifejezéssel. Ebből azt szűrtem le, hogy az egész fejben dől el, nincs rám írva, hogy a kommunikációhoz annyit értek, mint két szál sültkrumpli, és ezután egyre kevésbé beszéltem be magamnak, hogy nem vagyok képes. Mert "ha a húgommal megy, akkor a barátnőimmel, osztálytársaimmal, hallgatóközönség előtt mi a rák akadályoz meg benne?"
Nyilván ez nem ilyen egyszerű, kell ehhez a hozzáálláshoz egy "miért is ne?" alapon működő személyiség, de ez csak az én tapasztalatom. Lehet, hogy te tök más személyiség vagy, és ezt a szemlélő-rádöbbenő módszert nem tudod alkalmazni, de szerintem egy próbát megér:)
Keress vmi bizonyítékot (akár kiskorit), hogy igenis, tudsz kommunikálni, aztán győzd meg magad, hogy ha akkor ment, akkor most is menni fog.
Lehet, hogy mindez hülyeségnek hangzik, de nem az, ha más nem, poén:D
Hajrá!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!