Őszintén elmondanátok, mit vártok amikor magányosként hirdetitek magatokat?

"mit várnak ők?"

Pozitív megerősítést, igazolást.

"Ha neked így jó, akkor ne változtass", "Én is ilyen vagyok, nincs vele semmi baj", ilyesmiket.

Nem egynek próbáltam "segíteni", tanácsot adni. Max. 1-2 ember volt tényleg magányos, depressziós. A többi full átlagos tini/céltalan huszonéves. Magukra vették a magányos, világfájdalommal élő, beletörődő, önsajnáltató imázst, mert az egyrészt olyan vagány és divatos az internet, másrészt meg úgy különcködhetnek (egymást váltva, egyszerre tízen ugyanazon az oldalon) az "egyedi" világnézetükkel, hogy lófszt sem tanulnak/tesznek egy normális önképért.

Ez történik mikor mém lesz egy betegségből vagy valós problémából. Szerencsére az angol fórumokon már évek óta zajló "ADD-m/ADHD-m/OCD-m/Autizmusom van" hülyeség még nem divat, de lesz ez még ígyse.

tudod milyen félelemmel jár a "kimozdulás" egy tényleges depressziós embernek? az ilyen emberek nagy része egyedül nem megy sehová, barátai meg általában nincsenek. hová mozduljon? kivel?

(amíg nem éled át, nem fogod érteni)