Válhat valaki így is nárcisztikussá?

Érdekes kérdés. Az elkényeztetés szerintem általában egoista és arrogáns stílushoz vezethet, de lehet nárcisztikus is.

Az ilyen mélyebb gyerekkori elnyomásból (a folytonos te vagy a hibás, semmit nem vagy képes megcsinálni, szülő tojik rá, nem figyel rá, nem törődik vele, és nem kap érzelmi töltődést a szüleitől a gyerek, nem alakul benne ki kötődés sem igazán ), na ebből a nárcisztikus személyiségzavar alakulhat ki, ami sokkaaal durvább mint ha simán rámondod valakire, hogy nárcisztikus.

2. vagyok.

Arról még nem hallottam, hogy a már-már túlzott "törődés" és elfogadás is ide vezetne. (nem vagyok pszichológus, csak hobbiként ástam bele magam én is a témába. :) ) Jó kérdés.

"ő nem hibázhat, és nem kér bocsánatot, nem vállal felelősséget a tetteiért"

Ez lehet csak szimplán a gyerekkori elkényeztetés miatt, ahogy írtad (megszokta, hogy ő mindig jó és ki van nyalva a segge).

Én ismertem, meg itt is beszéltem már nárcisztikussal, nekik szinte 0 érzelmi kötődésük van az emberekhez ( párjukhoz is csak a saját ajnározásuk, csodálatuk és/vagy érdek, nem érzelmi alapú kapcsolataik vannak). De ők csúnyán ki is használnak bárkit, még a saját családjukat is, ehhez szoktak hozzá. A legkisebb kritikát is rosszul viselik ( de van hogy nem mutatják ki, de megjegyzik).

A többi embernél okosabbnak, egyedibbnek, jobbnak gondolják magukat rend szerint, és imádnak manipulálni, belekavarni a dolgokba. Empátia 0. AZ ő érdeke számít.

Végül is, ki tudja. El tudom képzelni.

Már ezt a felsorolást most csak azért írtam el, hogy emellett a 2 dolog mellett amit írtál észrevettél-e mást is.

Ezek is nárcisztikus jelzők, érdemes figyelned a viselkedésére.