Mit tegyek, ha nem, vagy csak nagyon nehezen tudok megnyílni az embereknek?

Én rosszabb helyzetben vagyok, mint te.

Egyáltalán nem vagyok képes megnyílni.

Nincs legjobb barátom, de még oyan se, akit a barátomnak tudnék nevezni. Nem tudom senkivel megbeszélni a titkaimat. Nem tudok senkivel magamról beszélni. Nagyon nehezen bízom meg emberekben. Aki közelebb akar hozzám kerülni, az is előbb utóbb megunja, hogy nem vagyok képes több alapvető dologra. Mint a felhasználónevem is mutatja, egyedül vagyok. Jó a családi környezetem, szoktam beszélgetni emberekkel, vannak haverjaim, de nem járok el sehova, senkivel nem tudom megbeszélni a gondjaimat, zárkózott vagyok. Ebben az egészban pedig az a gond, hogy ezen nem tudok változtatni. Állandóan mindennek csak a rossz következményeit látom, ezért nem tudok sok dologról beszélni. Nem tudok ellazulni, csak nehezen. Ahhoz, hogy egy normális, olyan emberi kapcsolatot alakítsak ki, amiben megnyílhatok, sok idő kellene nekem, ám ezt a sok időt senki nem fogja kivárni. Nem tudom magam elképzelni párkapcsolatban. Nem hiszem, hogy képes lennék annyira elmélyíteni egy kapcsolatot valakivel, hogy azt párkapcsolatnak lehessen nevezni. De még ha össze is jönne, nem adok neki sok időt. Viszont nem fog összejönni. Önbizalomhiányos vagyok. Ez is hátráltat. Pedig állítólag nincs okom rá. Elüldözöm magam mellől az embereket ezzel a hülye természetemmel, de nem tudok változtatni...