Miért nem szeretik az emberek ha boldog valaki?

De ez teljesen független a kommunizmustól...-_-

Szimplán irigyek az emberek

Èn mondjuk teljesen az ellentète vagyok..boldoggá tesz ha valakit boldognak látok:) Vagy hozzá tudok járulni,a boldogságához.

23/l

erről a rétegről egy haverom jut eszembe,akinek volt egy barátnője,aki ilyen csóróbb munkás családból származott.

és ez a haverom napi 4-6 órás munkával keresett havi 1 millát.

és a lány szülei pofátlanul állandóan erőltették,hogy amit ő csinál az nem munka.

a munka az ott kezdődik,hogy 9-12 órát dolgozol fizikai munkát lehetőleg minél rosszabb körülmények között minimálbérért.

Nem kommunista, inkább proli viselkedésnek mondanám, de ez alapvetően az egész világban így megy, bár igaz hogy nálunk hatványozottan.

"a munka az ott kezdődik,hogy 9-12 órát dolgozol fizikai munkát lehetőleg minél rosszabb körülmények között minimálbérért"

Na én apám is pont ilyen volt. Kedvenc mondata ez volt: "Tanulj fiam, mert te dolgozni sosem fogsz". Ezzel kvázi degradálta az egészet, hogy munka a kétkezi munka, minden más lenézendő.

Na meg ugye egyszerűbb mindig panaszkodni, egyszerűbb szidni a gazdagokat, az államot, a főnököt, mint tenni a sajt életünkért. Egyszerűen az emberek nagy része NULLA energiabefektetéssel akar kiskirályként élni, aztán hőbörög hogy 10 év múlva még mindig minimálbért keres és nem léptették elő betanított szalagmunkás pozícióból ügyvezető igazgatóvá, pedig hát ő "dolgozott mint az állat". A South Parkban volt egy nagyon találó jelenet, mikor a csóró Kenny alkoholista apja a tv előtt ülve ezt mondta: "Te kidolgozod a beled és közben körülötted mindenki meggazdagszik".

Ilyen szempontból az előző rendszer kánaán volt a magyar embernek. Nem voltak őrjítően nagy különbségek, mondhatni mindenki egyformán szarul élt. És ez a tipikus hozzáállás hogy "ha másoknak is szar akkor már nem is érzem olyan szarnak".

Irigység és lustaság keveréke szerintem a dolog. Az emberek többsége fél szembenézni az élettel, szerintem a 90% meg sem próbálja elérni a határait, meg sem próbál jó lenni bármiben...csak dagonyázik a langyos pocsolyában és ignorál mindent ami előre vihetné az életben.

És az ilyen emberek szülnek gyereket, majd generációkon keresztül nevelik egymásba hogy "úgysem viszed semmire", "úgy sincsenek lehetőségeid". A gyerek meg inkább eljár piálni, bulizni, szarik az életbe és már fiatalon megtanulnak kifogásokkal burkolózni hogy éppen miért hibás mindenki más az életükért csak ők nem.

Na meg amit észrevettem, hogy ha bárkinél rákérdezel, hogy miért ott tart ahol, vagy "felelősségre vonod", szembe állítod a tényekkel, akkor azonnal elküld az anyádba, hogy hát ő mindent megtesz csak ez meg csak az és felsorol 150 kifogást.