Miért van ennyi siránkozó, szánalmas ember? Ennyire elkorcsosodott a társadalmunk?

Nyilván könnyebb síránkozva sajnálatot kiváltani, mint az embernek önmagával szembenézni, megtalálni a hibát, változtatni. Utóbbi melósabb. Talán azért.

És te most mit csinálsz, ha nem siránkozol? :D csak úgy kíváncsiság képpen :)

Mindannyian ebbe az elkorcsosult halmazba tartozunk, nyilván veled együtt, tehát itt megbukott, hogy az egész társadalmat megbélyegezzük az ilyen jelzőkkel. Az pedig, hogy egy közösségben vannak olyan emberek, akikre utalsz, teljesen természetes dolog.

Te? Mivel "tartod" te el "ezeket"?

Valóban sok ilyen ember van, és tényleg nagyon nehéz rajtuk segíteni. Sajnos beleragadtak egy nézőpontba, és nem veszik észre hogy ez miatt szenvednek leginkább. Az hogy ezt te felismerted az nagyon jó, csak te figyelj arra hogy ne ragadj bele a velük ellentétes nézőpontba. Mert ameddig te a saját nézőpontodat erősíted, addig csak növeled a kontrasztot közted és köztük, de ha megértéssel fordulsz feléjük, rávilagítasz arra, hogy a problémájukat ők maguk teremtik, mindezt minősítgetés nélkül teszed, akkor fel fognak rád nézni, és követendő példa vagy igaz barát leszel a szemükben. Ha viszont retardáltnak, korcsnak, hülyének meg egyebeknek minősíted őket, akkor azt a nézőpontot fogod erősíteni bennük miszerint retardáltak, hülyék és korcsok, ráadásul a másik oldalon érzéketlen tuskók vannak, a rendes emberek meg sehol. Holott te sem vagy érzéketlen tuskó és ők sem korcsok, csak egyszerűen így még nem gondoltatok egymásra illetve magatokra. Van ebből kiút, csak mindenkinek jóba kell lennie magával! "Ne ítélj, hogy ne ítéltess!"

Több ilyen gondolkodású ember kéne, mint a 4-es!!!

A "siránkozás" egyfajta instant stresszlevezetés. Ha az ember kiírja magából az aggályait rövid távon enyhíti a belső szorongásait és ha nem a naplójába vési be az egyén, hanem publikálja, és kiderül, hogy vannak sorstársai, a "közös szenvedés" és a véleményénének támogatása, igenlése pillanatnyilag valamilyen boldogságszerű vigasszal tölti el. A panaszkodás mióta az ember az ember ösztönös szívkönnyítő, feszültségoldó művelet.